Tipikus hideg téli este volt, amit magányosan a paplanokközt megbújva dideregve, pislákoló fények társaságában töltöttem volna... Ez az este más volt, csillagok sem látszódtak, csupán a hold világított át a hűvös felhőkön, és a szoba melege homályossá tette az ablakon beszűrődő fénybogarakat. Halk sóhajok és suttogások fonták össze magukat a háttérben hallatszódó kocsik zajával, amik tudatlanul száguldoztak a ház előtti hosszú utakon. Nem is gondolhattak bele, hiszen nem is láthatták vagy hallhatták, miközben kér fiatal a szobábazárkózva egymásbaolvadva melegítik egymás testét.

A fagyos tél forró nyárrá változott számukra, az idő is megszűnt, csakegymásra figyeltek, és az apró neszekre, hogy titkukat, csak a falak őrizzék, míg megtehetik. Vékonyak és törékenyek, de segítenek, hogy legalább egyetlen csodálatos varázs valósággá váljon.