Hát a cím szokásosan tartalmazza a jelenlegi hangulatom. Pontosabban megint vegyes érzések törtek elő, úgy hogy neki is kezdek az okfejtésnek... és miért teszem? Mert ettől le fogok nyugodni... szó szerint kiírok mindent magamból a saját szórakoztatásomra ^^
Tegnap jókedvűen indúltam útnak, bár úgy éreztem a sors valamiért kárpótolni szeretne, mert találtam olcsón egy műbőrnadrágot, ami szívem vágya volt, most tart a piercing féláras akció is... és ugya a gyűrűm is tegnap érkezett meg. Túúúl jó minden. De ez mindig így van, megszoktam. Már vártam mivel akar visszavágni a sors, bár tudtam mivel kapcsolatos. Ezt anyukámnak is megemlítettem, és ő is úgylátta, hogy kárpótolni akar a sorsom valami miatt, már előre....De mi meg ne szaladjunk... Telihold időszak van... hurrá... nembaj végre késő este útnak is indultam picit idegesen, hogy túl későn, de ez elillant, mert máris jött egy kis gonoszkodó üzenet. Emiatt megint pattogni kezdtem és csóválni a fejem vigyorogva....
Odaérkeztünk a helyre, már is indítottunk egy koktéllal... valami zöld smaragd votl a neve, de irtó fincsi...és energiaital is az alkotóeleme. Hát a másodiknál már vigyorogtunk. A társaság jó volt, jófejek voltak a szülők és az összes ember. Nagyon szót értettem velük és hatalmas arcok. Eltudtunk lazulni... Mondhatnám jobban, mint egy Nippon bulin. nah aztán belelendültünk a koktélok pusztításába végül a tequila is csúszkált mellé. Hálistennek megálltuk azt, hogy meddig iszunk, pont határhoz értünk mind a ketten. Jó, hogy végül nem feküdtünk ki és elértem ezt a szintet. Igaz nem táncolhattam meg semmi, de akkor meg tuti visszaköszönt volna a hő hatására. Boldogan robogtunk hazafele, leültünk dumcsizni még, készülni alváshoz, természetesen keresztbeálló szemekkel. Jött egy kis ihlet, telefonbetyárkodás éjszaka kellős közepén.. áldozat... hát legyen az aki gonoszkás üzenetet írt. Vigyorogtunk, kacarásztunk, mint a tinipicsák. Míg végül lefagyott az arcomról a mosoly és legszívesebben a világot felrobbantottam volna. Egy üzenetet kaptam...Olyat amit nemvártam volna és árulásnak éreztem. Alkohol hatására... neeeeem. A tudatom mindig tiszta marad, attól hogy iszom. De akkor milyen jogon érzem ezt? Egyszerű. Tudtommal, nekem kell majd engedélyt kérnem vasárnap, hogy következő héten kicsit a társasággal lazuljon nálunk. nem mehet most sehova, otthon van... és azt láttam, nem akar találkozót mással, sőt nagyon küzd, hogy elkerülje. Tudtam nemtudja, zavart, de lenyugodtam teljesen, tudom mit kell tennie. Ezt el is fogadtam. Viszont... Mind ezek ellentettje történt és ha nem engedik, hogy lehet ilyen távol... Nem sokat ellenkezett. Tudom kötelességei vannak, de ez már a felémvaló megnyilvánulását mérgezi. Nem is mérgezi... inkább hazuggá teszi a dolgot és megint arra döbbenek rá, hogy túl naív voltam, mint mindig. Tény, hogy már egyszer hazudott nekem, de szerintem erre sem emlékszik... nem is érdekelt annyira.
Ezután kikapcsoltam a mobilom, amit soha nemszokásom. Felültem az ágyra, leültem és csak néztem előre, tettem fel sorba egymás után a kérdéseket magamban, közben az eddig tartogatott könnyeim kicsordultak, a helyi házicica is megsajnált márés a játékot gyorsan abbahagyta, amit még az üzenet előtt játszottunk. A kis vad játékunk hatására akkor szereztem tőle egy szép karmolást. de ebben a gyenge pillanatomban még ő is az arcomba bújt szó szerint, hogy megvígasztaljon. Barátnőm is nyugtatott, míg végül el nem aludtunk. Éjjel is végig ez járt a fejemben, sok kérdésssel és másnap is. Nem tértünk észhez és nem tudtuk mit gondoljunk. Emiatt szépen egy estigtartó nyálcsorgatós filmezős napot tartottunk. Egész nap csak egy Doramát néztünk, amire vinnyogtunk és csöpögtünk. Jó volt, egy kicsit hagyott kiragadni a valóságból, ami fájdalmas. Bár tudtam, hogy nem menekülhetek, mert többször is elsírtam magam egy egy kisebb és érzelmesebb jeleneten. Szerintem azokon nem sírnék, de most nagyon legyengültem és nemtudtam kontrolálni. Végül is nem szégyen, meg jól is esett kiadni, és most nem is érzek késztetést a sírásra így.
Este robogtam hazafele, ezért bekapcsoltam a telóm is a zene hallgatás örömére, de a buszon már jött is a telefonhívás. Alapból sem sok életkedvvel és örömmel megyek emberekközé, nem hogy nyílvánosan telefonálni most, a bizonyos lelkiállapotom okozójával. Bunkó voltam és rideg. Lényegretörő és tárgyilagos... ez telt tőlem, bár nem tehet róla, mert tudtam előre, de csak ez tellett tőlem.
Mikor készülődtem már meghoztam a döntéseket, és barátnőmnek is mondtam, hogy nem sok kedvvel térek vissza a valóságba. Ő is marasztalt, de tudtam most nekem vannak kötelességeim. Nem menekülhetek, szembe kell néznem vele, hiába nem akarnék most, vagy 2 hétig. De igazából meg is ígértem, hogy elmegyek Nipponra 4.én. Miért?
Már múltkor is meghoztam egy döntést... nem fogok valamiről lemondani, vagy a barátaimmal való közös szórakozásról, mert olyanok is vannak, akikkel nem akarok találkozni. Megéri azok miatt ott lenni, akiket szeretek. Tény, kockázatos, de most tudják milyen állapotban vagyok és úgy is odafigyelnek, hogy mit csinálok. Tudom szeretnének velem lazítani egy picit, hogy kiengedjük agőzt egy egész estét táncolással. Bár érdekes képek vannak a szemem előtt.
Szó szerinti bandaháború. Folytogatások, könnyek, részegedések, halálvágy és az őrületem. Ha ez így lesz, nem valószínű, hogy jó dolgok sülnének ki belőle, és a "nyertem" szó sem hullana ki a számból. Nem nyernék semmit... mert akkor az elmém teljesen másként fog kinézni éshiába akartam küzdeni és végigcsinálni azt idővel, ekkor már a hőnáhított boldogság nem létezne. Nem érhetne hozzám senki. És sokan meg is rémülnének.
Remélem ez nem következik be. Tudom nem leszekésznél, ha nem is iszok semmit, kb ugyan az a hatás lesz, mintha innék és nemtudom hányan érdemes elmenni. 3. társunk nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, mert tudom milyen vagyok, ha ideges és nem normális.
És akkor jöjjön a döntésem: Egyszerű és nagyszerű míg az előző postomban a hímnemű egyed miatt akartam meghátrálni, most maham miatt. Önzőség vagy nem? Logika! Fölös az önmarcangolás, mert itt csak én lehetek a Mártír. Ezt pedig úgy sem engedem meg. Ahogy a buszon is rosszúl lettem és remegtem, akkor is álltam és nem ültem le, mert a büszkeségem nagyobb. Tény ideges is vagyok és sokmindent szétvernék, de csak képzeletben teszek mindent. meghalni nem akarok, ölni sem. Csak azt teszem, ami a leg ésszerűbb. Leírom ide midnen gondolatom. És most... mérlegeljünk. Mennyire van értelme ragaszkodnom, ehhez a lehetetlen helyzethez? Semennyire. Úgy sem lesz ennek vége, meg amúgy is én vagyok a kívülálló. Nekem ebben az egészben nincs helyem. A hímnemű egyedet a barátai is elutasítanák miattam és emiatt is kikészülne, a jelenlegi lányzó is megölné magát, vagy legalább is sok hülyeséget csinálna. Én pedig.. én vagyok és kész, meg sok olyan dolog van velem, amit én okozok és fő a feje majd. Akkor most érdemes ragaszkodni? Nem. megkímélek mindenkit a fölösleges drámázástól. nem lesz balhé, mindenki boldogan el lesz a barátaival, boldogan buliz, és még egy szép és szerető barátnővel is lehet, aki midnent meg fog érte tenni. Tökéletes kép, ugye? Mert én annak látom. Fölösleges belerondítanom.
A gyűrűt is amit rendeltem, már nem jelentéssel adom át majd ha megérkezik és a lakatról is lemondtam.... túl elhamarkodott döntések. Már csak azért adom, amit neki is elmagyaráztam. mert nekem jólesikés ha odadtam megnyugszik egy részem. nem fog érdekelni a gyűrű sorsa már. felőlem előttem kukázhatja is, az sem fog érdekelni, sem szomorúbbá tenni.
Kegyetlen vagyok, szívtelen, vagy csak rideg? Talán minden egyszerre és még ennél is több. De ilyen az, amikor teljesen feldühítenek és elvesztik a bizalmam. Küzdeni sem érdemes már ezért. Barátok leszünk, több már nem. Látom, holnap is lekezelő leszek és bunkó, de msot mást nemtuidok tenni, hagyom folyni ezt.
És a sors is ezt igazolja. A késésem a női bajaimmal, ma megtört és feladta magát, sőt a féjós ígyem, teljesen bevérzett jobb oldalt felül. Miért igazol? Ha akarnék bármi perverziót holnap elkövetni.. vagy akár egy csókot. De a testem is reagál a döntéseimre és segít, hogy ezt be is tartsam. Nem akarok ezen változtatni semmi esetre sem. Ez az én döntésem! Meg amúgy is utálom a tehetetlenhelyzetet. Szóval ez illik jobban hozzám, nem a csöndben kivárom a sorom típus. Magamhoz hű maradok, ha már ilyenné alakítottam...mert az ember önmagát formálja a hatásokra.
