Most ez a cím több mindent is fed egyben. Igen újra egy szám, pontosabban több is, és az egyik kedvenc animem alapjegye is erre a szóra épül.

Kezdjük az utóbbi magyarázatával:

Revolutionary Girl Utena a címe. Egy Utena nevű lányról szól, akit egyszer megmentett egy herceg és egy gyűrűt adott neki, ami majd elvezeti hozzá. A lány nem hogy beleszeretett és hercegnő akart volna lenni, inkább elhatározta, hogy nemeslelkű herceggé válik így az iskolában is a fiú egyenruhát hordja, kosárban és a sportokban, sőt később a kardforgatásban is jobb lesz mint bármelyik hím.  A lányok odavannak érte, imádják, rajonganak érte, és úgy kezelik mint egy fiút. A legjobb barátnője Wakaba is oda van érte, de azért meg van a saját szerelme. Inkább a kapcsolatuk nagyon jóbaráti és örülne a lány, ha Utena tényleg fiú lehetne.

Utena szemtanúja lesz annak, hogy az egyik fiú egy másik lányt bántalmaz, ez nem tetszik neki, és az sem, hogy pont az a férfi kirakta nyilvános falra Wakaba szerelmeslevelét. Bosszút áll rajta. Elég érdekes, mert az ellenfél igazi karddal küzd, míg Utena sima fakarddal. Még az elvágott fakarddal is sikerül legyőznie. Persze a párbaj, meg a világ fantázia, de szép. Erre most nem térek ki. De a lényeg, hogy innentől kezdve Utena megvédi Himemiyát, aki végül elárulja. Utena feladta a létét lányként, pedig ő is szerelmes, de még is feláldozza magát Himemiyáért. Igaz őt is szereti, de nem hinném, hogy a nagyszerelme lenne.

Azthiszem érthető miért szeretem annyira ezt az animét ^^ Néha magam is ilyet játszom és nem igazán érzem úgy, hogy a hercegnő kategóriába tartoznék, inkább lennék herceg.

Akkor most térjünk vissza a avaros életemhez... Sok minden történt utolsó bejegyzésemóta, kiborultam többször is, ideges voltam féltékeny de minden rendben boldogság van együtt vagyunk, nem sikerült igazán bekavarnia senkinek hiába próbáltak. És még 2 napot is együtt töltöttünk. Láttam, hogy végre megint boldog, képes vagyok megadni neki azt, hogy boldoggá tegyem, képes vagyok segíteni és erőt adni neki, hogy küzdjön. Jó ezt látni, hogy ennyire felszabadul és bohóckodik önfeledten. nem is tudom mikor láttam ilyennek... talán soha, de mindig ilyennek szeretném látni. Boldogan alszik el mostanába és azt mondta pillangókkal a pocijában alukál. teljesen oda van és vissza, macskásodik jobban, én pedig olvadozom, hogy milyen aranyos. Nem tudok betellni vele. napról napra jobban szeretem, mikor azt hinném nincs tovább, még is mindig van. Nem gondoltam volna hogy valaha valaki még ilyen boldoggá fog tenni az életemben és ennyit változtatni rajtam külsőileg és belsőileg is.

mások is megjegyezték, hogy sokkal vidámabb vagyok, változtam és jó így látni. Ezt mind szerelmemnek köszönhetem. Képes ő is nekem erőt adni.

Viszont tegnap történt egy rossz dolog velem...A múltam utolsó kellemes darabját is el kellett dobnom...Úgy gondoltam, megváltoztak azok akiket barátaimnak mondtam, végre 2 év után vidáman nevetgélünk és emlékeket idézgetünk majd, ehelyett nem figyeltek arra, hogy nem vagyok jól, és nem csak megvárattak, még meg is feledkeztek rólam, sőt ők már alapból a teázóba mentek, nem a találkapontra, ahol én 35percet vártam (igaz még előbb is érkeztem saját hibámból fél órával így a teljes időtartam 65őperc fagyoskodás volt), ezután elmentem a westendbe és 43kor jött az sms, hogy menjek a teázóba. Elegem volt és mindet gyomron akartam vágni, de ők kinevettek és beszólogattak, így sarkon fordultam az idegbajommal és a kedvesemhez siettem, ahol sikerült megnyugodnom és még apukájával is jól elszórakoztam. Így vegyes érzelmekkel teli volt a tegnapi napom és a mai is ilyen, mert nagyon rosszul esik, hogy megint összetört egy emlékképem, hamisnak kell tituáljam. Sok ilyen van és ezt nem akartam, ezekre az emlékekre boldogan tekintettem vissza, de most már nem fogok tudni. Köszönöm a sorsnak, hogy kedvesem  velem van, mert vele új emlékeket építhetek, amikben nem kell csalódjak...legalább is remélem ^^

A jövőképeket pedig nem tudom, de óvatosnak kell lennem, mostanság kicsit meg vagyok kavarodva és kedvesem mellett tudok, csak lenyugodni, de sajnos amint eltávolodunk, megint kavargok...Nem jó ez így. A szeretetem és boldogságom mellé beúszik a szomorúság és csalódottság és emiatt vannak ilyen kavalkádok bennem. Majd idővel megnyugszom, csak addig normálisan kell kezelnem a helyzetem és megpróbálni figyelni arra, hogy ne hirtelen reagáljak le dolgokat.

Máshol is akadnak gondok ahogy hallottam, kavarások és gonoszkodások, ez pedig undorító. Az hogy a másik alá tegyenek a saját önző érdekük miatt, hogy egy embert kihasználjanak utána...Már kezd felfordulni a gyomrom ettől. Legszívesebben megütném z ilyen arcokat, de nem tehetem. Mondjuk bennem is akad egy két dolog, például a bosszú, bár van bőven okom rá és bosszúálló típus is vagyok. Amiken végigmentem érthető, hogy nem hagyom magam és vissza vágok, mert utálom ha megaláznak vagy a büszkeségembe tipornak. Sajnálom hogy kedvesemnek is része kell legyen ennek, de akarom, hogy mellettem legyen, hogy ez a bosszú sem olyan legyen, hogy elborít a düh, hanem élvezetes legyen, jól érezzem magam és önmagam lehessek. Félek, ha nem lenne ott, kicsit máshogy alakulnának az események, például felhúzzák az agyam, esetleg gonoszabb leszek és még be is golyózom utána. Nem szeretném, ha elszállna az agyam és kedvesemnek kéne vissza rugdosnia a helyére. Meg akarom előzni a bajokat és mindezek mellett bemutatni a barátaimnak, akikkel alig találkozom ^^ Elvégre ki tudja mikor hol fogunk még felbukkanni együtt és nem szeretnék már sehova sem menni nélküle. nem azért mert féltékeny vagyok, hanem mert jólesik vele lenni mindig...