A cím most lehet akár megint zenei, de nem annak szántam... Kicsit furcsán érzem magam újra, az elmém sem tiszta, sokat skippelek  és a körülöttem lévő emberek lassan egymásnak esnek... ebben magam is rész veszek.

Számomra fontos embert vesztettem el és sokáig tart míg túl teszem majd magam rajta, hiszen én szeretem a barátaim, most ezt még sem tudom elnézni. Úgy érzem a tárgyak és a fellépés már többet ér, mint a barátság... úgy érzem én csak egy báb vagyok, hogy vágyait kicsit kipótoljam. Egy barátság nem erről szól. nem félek tőle, tisztelem, azért hallgatom meg, viszont ő nem tisztel. Sok mindenre rájöttem, a saját hibáim eddig is láttam, az övéket is, de elfogadtam. Most már nem tudom... túl naggyá vált ez a teher, és nem vagyok báb ami mindent elvisel, minden ütést és szúrást. Megalázni sem fogom magam. Inkább gyűlöljenek...

Összetörtek bennem dolgok... Nem csak azt vettem észre, hoyg egyre furcsábban viselkedek, azt is, hogy sok minden megváltozott. Néha úgy megyek az utcán, hogy jé még csak ennyit haladtam? Olyan mintha a lábaim maguktól mennének, én pedig valahol rajta ülök a fejemen. Egyre fáradtabb vagyok, egyre többet igénylek alvást, egyre kevésbé pörgök fel. nagyon ritka, de akkor is legtöbbször kedvesemmel vagyok. nekem jelenleg ő a béke szigete. és persze barátosném, akit nagyon imádok. Vele is jól megértjük egymást, néha összezörrenünk, mert legfőként én vagyok nyűgös és nem úgy szólok, arrogáns a stílusom, maximum ő is úgy felel, de én attól még szeretem és nem bántjuk meg egymást. én úgy érzem ilyen egy barátság. ha valami olyanra tapintunk vagy taplónak érezzük már, akkor úgy is megemlítjük, hogy ez most nem és nem kéne és bocsi de ez most rosszul esett, de ilyen emlékeim szerint nem igazán volt még. Továbbá kevesebbet foglalkozom az iskolával és a jövőmmel. nem küzdök eléggé.. mintha csak élnék egyik napról a másikra, ugyan úgy a rutinban és szépen tervezek, de nem csinálok semmit. Belül pedig egyre érzékenyebb vagyok, egyre könnyebb megríkatni, vagy abba a helyzetbe hozni. Tegnap is valamiért míg a héven olvastam a mangát, melyet kölcsönkaptam, elkezdtem pár könnycseppet kipréselni... nem értem mitől, semmi olyan nem volt benne... ez így csak magától. Anyum is meséli, mennyire rossz a helyzetünk és nyáron milyen lesz... kezdek kétségbe esni, hogy még sincs értelme ennek az egésznek. Elgondolkodtam milyen lehet az, hogy a pároddal öregek vagytok már, vannak unokáitok is és a kórházban vagytok már a halálos ágyon. Elgondolkodtam mi van ha a párom hal meg előbb és nekem még éveim vannak hátra. Hogy tudnék élni mindennapjaimban. És hogy milyen lenne a halálom így... és megint egyre inkább élénk a fantáziám, könnyen elképzelek mindent, könnyen látok magam előtt bizonyos dolgokat. És még egy bizonyos film is érdekel egy ideje, amitől a kígyóim óvjanak.

Míg írtam, többször is skippeltem, elég rossz hogy eddig megszokott módon írtam, most pedig sokszor vissza kell olvasnom, mert nem emlékszem. idegesítő nagyon.

Néha végig gondolkodom az élet értelmén.. mi értelme is van... megszületsz.. élsz ahogy...és meghalsz. És? Ennek mi az értelme. építesz vagy rombolsz, esetleg mindkettő vagy egyik sem. De ezen kívül mi a jelentősége az életnek. Élsz, megtapasztalsz sok rosszat, szerelmes is leszel, talán boldog is, talán lesz családod, küszködsz rengeteget és véged. De ez mind miért? Miért kell ez? Ennek az egésznek mi az értelme?

És egyre többet animezem/mangázom, úgy érzem megint egyre jobban beleépítem magam a varázs világomba, menekülök a valóság elől, próbálok elbújni előle, hátha átvészelem valahogy a nehéz időket.

Nem tudom mi van velem, de ez most rossz érzés...Rengeteg bajom van testileg is. míg 3 nap alatt kikúráltam 1 náthát, most nagyon rosszul voltam, hol jobban hol rosszabbul voltam, egyre többet van hányingerem és érzem hogy néha még most is kiüt rajtam a megfázás, a köldök piercingem pedig nem akar a helyén maradni... igaz a büszkeségem nem csorbult, az még mindig meg van akár milyen rosszul is érzem magam, halálomon vagyok, akkor is egyedül hazajövök. Nem szeretem ha látnak szenvedni. ha nagyon rossz úgy is megállok és leülök valahova, amint jobban leszek felállok és kész. ha pedig történik velem valami...akkor így jártam.

Most ilyen pesszimistán zárom soraim, nem valószínü, hoyg szép és kellemes álmaim lesznek, de megpróbálom magam mihamarabb visszavarázsolni pozitív hyperdöggé varázsolni