A mai napom kész tatasztrófa, pontosabban apokaliptikus hetem van újra. Nem elég, hogy alig alszom, az itthoni balhék is egyre sűrűbbek és párommal is több a balhé. Figyelmes alkat, de alapszintű figyelem, az valahogy mostanság hiányzik. nem figyel arra amit mondok. Tisztára mint anyám, de anyám fejét le is ordítom ezért.

Anyámék a ballagós pénz helyett benzínpénzt raktak ki, amit én jófejségemben elvettem. Ha nem vettem volna el, nincs virág amivel ballagtassak. Szép mi? Mert nem szóltam! Miafasz? 1 hónapja ezt ugatom. Nem hiszem el ezt a felelőtlenséget. Persze este 9kor hazaérek és felébresztem majd utána meg én vagyok a köcsög.

Így a napom már megpecsételődött. A talpam szétment. A virág gyilkolódott. végül midnen egyenesbe jött, ballagás ideje alatt jó volt a kedvem. Aztán kedves poárom megint belém táplálta az ideget. Látom 2 nemfogadott. Mondtam hoyg csak csörgetni tudok, és nekem 3-6havonta van töltve a kártyám... Kell az a csörgetés, főként, hoyg mostanság sűrű programjaim vannak. Csörgetem, visszahív: hívjam vissza. Közli, hogy jönnek hozzám alapozni de még mennek vecsésre, aztán bulizunk együtt.

Kezdjük azzal, hogy: Kúrváraszóltam reggel, hogy rosszúlvagyok. Másnap rohadt nehéz napom lesz és másnap reggelig nem fekszem le, ma is hosszú napom lesz. és még varrnom is kéne.

Mikor jönnek? Ők azt nemtudják. Jó de én most nem vagyok otthon, de őksincsenek még nálam. De mikor jönnek? nemtudják. De basszákmármeg... Miazhogy nemtudják. egy faszom időpontot mondjanak már a tetveskúrvaéletbe!!! Jó nagynehezen: 7-8-9  Hát bazdmeg?! Jó 7kor elfogok indulni... 8 lett. Indulnék erre teló, kedvesem öccse: Estéről, hogy megyek-e az a kérdés. WTF?! Miakúrvaisten?! Jó elindulok szitkozódva és már akkor tudom, hoyg ennek nem lesz jó vége. Megyek le hévnél erre teló. Párom. Felveszem lerakja. Visszahívom: Most indulunk... Köszi, hát tényleg gondolkodásimód tökéletes, neki vasárnap megitn visszatöltődik az egyenlege, az enyáém legjobb esetben 3 hónap múlva... Üvöltöttem vele, hoyg kössz most nemtudok csörgetni jódarabig, majd ad bele. Miafaszba? Nincs pénze, ne költsön és nemfogok kártyát venni, a semmibe meg egyszerű lesz beleadni -.-"

Így is rosszúlvagyok alig várom, hogy hazaessek, még a szobámban uralkodó káopszt és mosogatnivalót tüntessem el, gondolkodjak azon, hogy majd kussoljanak, ne legyen itthon sem gáz, hoyg nemszóltam és még azt is szopjam ki, hoyg a kapucsengőt ne nyomkodják, amivel felverik a szüleim.

Mire a szobámba elértem elfogott a sírógörcs és azóta folyamatosan bőgök. olvasom a levelet, hogy mégsemjönnekvagymiaghalálvan, nézem, ez a hívás előtt volt. Most jött üzi, hoyg még ezt meg ezt kell csinálni, de útonvan. Most kúrvára nemérdekel, az az igazság. ha meg besértődni mrek, ő kiborul, elcseszem a napját, estéjét, az érettségijét miattam, az életét emiatt. Arról nembeszélve, hogy a faszom öngyilokmániákusokra nem vagyok kíváncsi.  Jöjjek haza hajnalban feküdjek le, másnap szedjem gyorsan rendbe magam, menjek jópofizni, éjszaka megyek virágozni... Aztán ledőlök, felkelek és megcsinálom a beadandóim. Tényleg fasza ez így. Gratulálni tudok ehhez csak, de most rohadtúl. Ennyire nemgondolkodni, az azért szép.

A cím most lehet akár megint zenei, de nem annak szántam... Kicsit furcsán érzem magam újra, az elmém sem tiszta, sokat skippelek  és a körülöttem lévő emberek lassan egymásnak esnek... ebben magam is rész veszek.

Számomra fontos embert vesztettem el és sokáig tart míg túl teszem majd magam rajta, hiszen én szeretem a barátaim, most ezt még sem tudom elnézni. Úgy érzem a tárgyak és a fellépés már többet ér, mint a barátság... úgy érzem én csak egy báb vagyok, hogy vágyait kicsit kipótoljam. Egy barátság nem erről szól. nem félek tőle, tisztelem, azért hallgatom meg, viszont ő nem tisztel. Sok mindenre rájöttem, a saját hibáim eddig is láttam, az övéket is, de elfogadtam. Most már nem tudom... túl naggyá vált ez a teher, és nem vagyok báb ami mindent elvisel, minden ütést és szúrást. Megalázni sem fogom magam. Inkább gyűlöljenek...

Összetörtek bennem dolgok... Nem csak azt vettem észre, hoyg egyre furcsábban viselkedek, azt is, hogy sok minden megváltozott. Néha úgy megyek az utcán, hogy jé még csak ennyit haladtam? Olyan mintha a lábaim maguktól mennének, én pedig valahol rajta ülök a fejemen. Egyre fáradtabb vagyok, egyre többet igénylek alvást, egyre kevésbé pörgök fel. nagyon ritka, de akkor is legtöbbször kedvesemmel vagyok. nekem jelenleg ő a béke szigete. és persze barátosném, akit nagyon imádok. Vele is jól megértjük egymást, néha összezörrenünk, mert legfőként én vagyok nyűgös és nem úgy szólok, arrogáns a stílusom, maximum ő is úgy felel, de én attól még szeretem és nem bántjuk meg egymást. én úgy érzem ilyen egy barátság. ha valami olyanra tapintunk vagy taplónak érezzük már, akkor úgy is megemlítjük, hogy ez most nem és nem kéne és bocsi de ez most rosszul esett, de ilyen emlékeim szerint nem igazán volt még. Továbbá kevesebbet foglalkozom az iskolával és a jövőmmel. nem küzdök eléggé.. mintha csak élnék egyik napról a másikra, ugyan úgy a rutinban és szépen tervezek, de nem csinálok semmit. Belül pedig egyre érzékenyebb vagyok, egyre könnyebb megríkatni, vagy abba a helyzetbe hozni. Tegnap is valamiért míg a héven olvastam a mangát, melyet kölcsönkaptam, elkezdtem pár könnycseppet kipréselni... nem értem mitől, semmi olyan nem volt benne... ez így csak magától. Anyum is meséli, mennyire rossz a helyzetünk és nyáron milyen lesz... kezdek kétségbe esni, hogy még sincs értelme ennek az egésznek. Elgondolkodtam milyen lehet az, hogy a pároddal öregek vagytok már, vannak unokáitok is és a kórházban vagytok már a halálos ágyon. Elgondolkodtam mi van ha a párom hal meg előbb és nekem még éveim vannak hátra. Hogy tudnék élni mindennapjaimban. És hogy milyen lenne a halálom így... és megint egyre inkább élénk a fantáziám, könnyen elképzelek mindent, könnyen látok magam előtt bizonyos dolgokat. És még egy bizonyos film is érdekel egy ideje, amitől a kígyóim óvjanak.

Míg írtam, többször is skippeltem, elég rossz hogy eddig megszokott módon írtam, most pedig sokszor vissza kell olvasnom, mert nem emlékszem. idegesítő nagyon.

Néha végig gondolkodom az élet értelmén.. mi értelme is van... megszületsz.. élsz ahogy...és meghalsz. És? Ennek mi az értelme. építesz vagy rombolsz, esetleg mindkettő vagy egyik sem. De ezen kívül mi a jelentősége az életnek. Élsz, megtapasztalsz sok rosszat, szerelmes is leszel, talán boldog is, talán lesz családod, küszködsz rengeteget és véged. De ez mind miért? Miért kell ez? Ennek az egésznek mi az értelme?

És egyre többet animezem/mangázom, úgy érzem megint egyre jobban beleépítem magam a varázs világomba, menekülök a valóság elől, próbálok elbújni előle, hátha átvészelem valahogy a nehéz időket.

Nem tudom mi van velem, de ez most rossz érzés...Rengeteg bajom van testileg is. míg 3 nap alatt kikúráltam 1 náthát, most nagyon rosszul voltam, hol jobban hol rosszabbul voltam, egyre többet van hányingerem és érzem hogy néha még most is kiüt rajtam a megfázás, a köldök piercingem pedig nem akar a helyén maradni... igaz a büszkeségem nem csorbult, az még mindig meg van akár milyen rosszul is érzem magam, halálomon vagyok, akkor is egyedül hazajövök. Nem szeretem ha látnak szenvedni. ha nagyon rossz úgy is megállok és leülök valahova, amint jobban leszek felállok és kész. ha pedig történik velem valami...akkor így jártam.

Most ilyen pesszimistán zárom soraim, nem valószínü, hoyg szép és kellemes álmaim lesznek, de megpróbálom magam mihamarabb visszavarázsolni pozitív hyperdöggé varázsolni

Kivételesen, megint nem zenére utaló lett a címem de ez lassan már furcsa is tőlem ám a mai nap ez sem meglepő.. igaz a mai napnak nemsokára vége s míg írom eme sorokat lehet lassan át is csap az új kezdetbe.

Megint történtek dolgok a hasam is romlik mint régen sőt talán rosszabb állapotban van... lehet olyanban mint nővéré volt... Legalább is kisértetiesen hasonlít ezekre. Nem akarok erre gondolni mert akkor sürgős hátsófél szűzetlenítéssel kell szembenéznem és egy szép műtétnek. Ebből még a piercingem is eltávolítanák és baszhatnám. Szóval picit ideges lennék és emiatt mégjobban szétroncsolnám magam... Ördögi kör nem de? pedig annyira úgy látszott, hoyg midnen rendben. a mérleg nem mutat sokkal többet vizont a tükör annál inkább és a pocimon is érzem kemény is megint... Tudom hogy nincs rendben. Remélem hogy hamar megjavul különben megint húzós időszaknak nézhetek elébe.

Ám tegnap sikerélményem volt egy ittas bácsikaéppen hátresni készült a lépcsőn mindenki csak nézte én viszont gondolkodás nélkül odarohantam és elkaptam, nemtörődve hogy magával húzhat mert nem épp kevés kilókkal volt megáldva. Nem volt kedvem egy halált végignézni újra... Főként nem így. Ezt láttam magam előtt mikor a bácsi erőlködését láttam elsőként. Félelmetes mostanság egyre furibbak a képzelődéseim is. Kezdek bekattanni néha és nem értem miért. Néha még én sem értem magam. persze az okot tudom, de azt, hogy konkrétan ez miért van...azt szeretném tudni. Szóval végül is segítettem a bácsinak mások is jöttek egy néni is aztán egy fiatal öltönyös srác egyik barátosnéjával. A srác hívta a mentőt a lány melőle tovább ment valami sürgős talira, a néni is meglépett, mi meg dumáltunk. Spontán jóarc volt és dumáltunk. Épp full fehér rapperes napot tartottam szóval egyedül a földigérő szövetkabóm árulkodhatott a valós stílus irányzatomról, bár ez senkit nem szokott érdekelni. Hát asrác kérdezősködött buli helyekről, adtam pár tippet, amerre megfordultam és jónak találom, mondta hoyg neki Rockos hely kell. A kedvenc helyemen többször is fellépett a bandájávl jól kidumáltuk a helyet, meglepődött azon hoyg minek tanulok és megörült neki valamit akart mondani, de jó kérdés hoyg mit. Talán oldalt a bandájának? Azt már soha nem tudom meg, mivel pont akkor értek ki a mentők. Már mosolyogtak, szerintem nem először találkoztak a bácsival, mi meg tovább mentünk. Lekísért a hévhez még elköszöntünk nevet sem mondtunk, jól eldumáltunk és lehet majd talizunk egy koncertjük során de akkor ő is rockosabb öltözékben én pedig nyakörvvel és lánccal leszek. Ezen jót is mosolygott, és felszálltam. Örülök, mikor normális arcokkal talizom és nem azzal próbálkoznak, hoyg mianeved, add meg a számod vanpasid kombókkal hanem csak úgy leállnak normálisan dumálni. Félreértés ne essék, párom van őt szeretem, félremenni sem óhajtok ő számít nekem. Barátkozós alkat vagyok és ennyi. Ugye tudjuk a passzív világszemléletem a társadalomról de ezek a kis random dolgok szokták a pozitívumot kihozni a "hülye" felfogásom ellenébe. Hazafele párom próbáltam elérni de nem vette fel, picit megilyedtem később kiderült nincs okom ezen agyalni, minden rendben. Hát elég sikeres hetet zárhatok. Jó jegyem lett adatbázisból talán hangtanból is dogák kövhéttől vannak dúrván bár a hétfőm elég kupac kaki volt az egyes dogámmal de így legalább közepesre produkáltam magam. Mondjuk az elmélettel nem sokat kezdek viszont a gyakorlattal igen. Tudom midn a kettő kell de ha a gyakorlatom jó, akkor van értelme az iskolának. ha nem lenne jó akkor bukhatom az egészet és ezzel nem fogok melót találni. Megcsillant így a remény és nagyon próbálok koncentrálni, bár csütörtökön nem ment miután beköltöztünk a meleg terembe... Halál volt számomra hiszen a melegget már nem tűröm annyira és még hosszuujjú pulcsiszerűbe voltam, alatta meg egyszál csöcstartó, szóval vagy sztriptíz, vagy halál. Az utóbbit választottam. Igaz feldibtunk egy jó témát az agykontrol, érdekes videófilmek és szellemek. Hát igen hangot is adtam annak, hoyg művészlélek és hívő vagyok keményen de már nem zavar. Teszek arra hoyg másnak nem tetszik ha én elfogadom őket ők is tegyékmeg. ha nem tisztelnek ennyire, akkor meg szarok a véleményükre és kész.

A fejemben kavalkád a hármas hatás kezd megölni szinte nemtudok összpontosítani, megint egyszerre több dolgot csinálnék... Hogy is van ez? Vagyok...Én...Párommal lennék legszívesebben még most is...Vagyok... második felem...Sakkoznék és vájkálódnék, filozófálnék és bosszút állnék vagy azon gondolkodnék...És van az utóbbi harmadik akit egy ideje felfedeztünk úgy pár hónapja...pontosabban eddig is volt csak nem iylen erősen és be volt építve a nagy közös első énbe. Nah ő most rajzolni alkotn ivarrni szeretne amit csak kézzel lehet, vagyverset írni... Csak valami művészit. Nem tudom hoyg ez valós harmadikvagy csak a második fél egy kreálmánya hoyg megőrjítsen és jót szórakozzon...nem merek most könyvet olvasni mert picit hasonlít pár dolog. A fő démonunk, olyan kaliberű mint az én második felem... valószínűleg az író ért ezekhez az okkult dolgokhoz ezért is tetszik. Éééés mostanában üldözési mániám is lett. Valahogy úgy érzem, hoyg követnek, vagy mintha minden pillanatban valaki meg akarna támadni, kocsival elvinni, kirabolni vagy valami. Ritkán érzem magam biztonságban. Mondhatni akkor amikor párommal vagyok, csak akkor tudok lenyugodni. Az ösztöneim még most is azt súgják hogy valami történni fog. Elég idegesítő... Eddig nem sűrűn csaptak be. Most vagy valami nagy dolog készül és hamarosan felfordulok. Vagy a körülöttem állókkal történik valami... Vagy csak szívóznak a feleim...Esetleg rám lett szálva megint pár kis aranyos dolog és nem vettem észre, vagy nem akartam tudomást venni róla. Amit ma még érdekesnek találtam, az hogy elkalandoztam. Érzetem a második felem beszédét hallottam, megint magammal beszélgetek, hirtelen fulladás tör rám mostanság, ma már másodjára. Először az aluljáróban volt iylen. Nemszokásom félrenyelni de egyre többször történik meg... Pedig egy hejben állok, és utána vagy 10percig kb fuldoklom...nem teljesen köhögés, nehezen kapok levegőt és nehezebben nyelek, de ezt persze elnyomom, hiszen szokásosan én vagyok a szikla, nehogymár ebbe pusztuljak bele. Viszont így este csak úgy random tört rám, bár ez hálistennek gyorsan letudódott pár másodperc alatt. Régen volt velem iylen a vérnyomás ingadozásom miatt. Ezután viszont belsó láz helyett, belső fázás jött ki rajtam. nem a pajzánkodás kellemes hatása miatt... meg tudom különböztetni a dolgokat, hálistennek én tisztában vagyok az érzésekkel mert sok dolgot tapasztaltam... Hát nagyon nem örültem ennek az érzésnek mert lehet az egészségem nem épp a legjobb állapotban van... Most vagy megint nagy gáz van a lelki-testi egyensúlyommal... Vagy egészségesebben kéne táplálkoznom bár utóbbi mindig gáz volt nálam, nem hinném hogy most hagyna cserben ennyire. Túlságosan is felgyorsultak ezek a folyamatok és zavaróak. Amint visszaértem kis utamról, a szobában nyitott ablaknál, megint melegség töltött el és hiába voltam ruha nélkül melegem volt viszont a testem nem volt az. Kellett egy fél óra, míg lehültem hogy legalább a trikóm feltudjam venni. Most megint normális a hőmérséklet végre.

És most pár jó dolog: Kedvesemmel lehettem, bár nem úgy ahogy gondoltuk és végre megismerhettem családja legjobb részlegét is. nagyon aranyosak és közvetlenek, mint mi szóval nem gond. Itthon volt kis múlt idézés és minden szokásos. Volt stresszelős, vad, perverz és gyengéd rész is. Nah meg persze az öröm könyneim, amit eddig életemben ezelőtt, maximum mint szimbólum használtam, de most ilyet is megtapasztaltam. Hát igen, elég későn de nem baj a tökéletes személlyel legalább. Örülök hoyg velem lehetett és jobb lett volna, ha most velem marad, de nem kéne még több gond, inkább éljük túl ezt az időszakot. Sikerült neki is jól teljesítenie, szóval ez is jó, csak otthon vannak gondok szokásosan.. ez nemjó.  nembaj, a lényeg hogy itt vagyunk egymásnak és szeretjük egymást. Elég nyálasan hangzik, de ez van és kész így érzek.

Anyutól rosszúl esett pár mondat de már kb rá se kéne figyelnem ilyenkor, úgy is én tudom jobban. Nemláthatja midnen pillanatom és gondolatom... Volt kedvesemmel volt amivolt... anyunak nagy probléma... szerintem ő nem zárta le én viszotn igen. Nem fogja fel hogy neki nem egy magamfajta lányk kell, de ezt lehet soha nem is fogja megérteni. Ez az ő dolga de ne mondogassa már a párom előtt mert hiába csípi akkor is fölös ilyet mondania mégha nem is úgy érti. Nekem kellemetlen...

De még annyit... Úgy érzem lassan képbekerül a hatalmas tépési rohamom. A kedves drága hölgyike kurvul és nem vagyok egy féltékeny típus, de kegyetlenül helyben hagyom, ha a páromra tovább mászik. elég fasz van körülötte így is. Körülöttem is sok hím van de én tudom a határokat és miben mozgok, meg nem sok oylan ember van, akivel túl közvetlen vagyok úgyhogy nálam nem gond,ha néha látnak iylennek, meg akik látnak, azok ismernek is, szóval emiatt sem gond. de ő midnenkivel ilyen akinek fasz van a lába között. Az hogy ex nem jogosítja fel hogy akármikor megdönthesse a párom.  Ingyen lotyó... Bár elég zaftos és nevetséges dolgoknak lehetek szemtanúja naponta és kárörvendhetek. Gonoiszság de ez van. Majd egyszer csúnyán megkapja tőlem úgy érzem és képen röhögöm.

Most viszont lassan elszundikálok, így 2 liter energiaital elpusztítása után.

Üdv újra, egy hosszú kihagyás után.

Megint sok minden történt velem, többek között a drámázásnak vége! Igen igen Hölgyeim és Uraim ez volt az utolsó adás velünk, köszönöm köszönöm, nem kell taps.

Arról nem is beszélve, hogy sok mindenkivel megismerkedtem, átértékeltem jó pár dolgot és eldobtam a rossz gondolataimból jókora adagot, így boldogan örülhettem sok mindennek és őszintén.Továbbá lett sok sok fogadott családtagom és előtört belőlem a kislányos visszahúzódó és könnyen zavarba jövő énem...Hála kedves páromnak. ami annyiból zavar csak, hogy ezt úgy a külvilág felé naaaagyon nem szeretem mutogatni. Sajnos mostanság a külvilág is látja és zavar hogy nem vagyok az a szokásos laza és vagány kiscsaj, de hát ez van, meg kell ezt is szoknom, elvégre ez is a részem. Valahol azért élvezem hiszen nem kell félnem és, ha lenne is okom a kedvesem úgy is mellettem van, szorosan fogja kezem és védőn mögé bújhatok.

Igen ennyire sikerült elfogadtatnia magát és a bizalmamat megkaparintani. Hogy ez jó vagy rossz? Mindenki maga dönti el, de én amondó vagyok, hogy már most megérte, mivel ezeket az érzéseket már ésszel sem bírom felfogni. Próbálok gondolkodni, hogyan lehet ez ennyire hogy ismerhet ki valaki, ennyire hogy tudhatja a vágyaim és csak kevés hibát ejteni, hogy tud könnyeket hullajtani értem és ennyire szeretni, mindent feladni. Hát igen, ezek olyan dolgok, hogy még álmaim is tudja, kitalálja és lassanként elémtárul valóság formájában. Furcsa, nem? Kicsit ilyesztő is, de ez a félelem még is jól esik. Tényleg meg találtam a párom és remélem nem csalódok, csak összezörrenéseink lesznek, semmi más.

ÉÉés szégyenlem magam a néhai viselkedéseimért, például buli előtt az emozos rész miatt. Kedves barátosném nem érdemelte volna meg és néha picit gonoszul bánok vele, furán szólok vissza és bunkón, pedig nagyon imádom szeretem őt is, tényleg olyan mintha vele is lenne egy párkapcsolatom. Nagyon szeretem ezt a lánykát és érte is sok mindent feladnék, mert rá mindig számíthatok. Aki még színtén ilyen, az nővérkém, bár vele nem találkozom annyit, de mindig egymás mellett vagyunk mikor kell, de félek neki megint nehéz időszaka jön és nem tudom, hogyan segítsek neki, milyen okos dolgot mondhatnék szegény lánykának, mert egyre nehezebb ami körülötte van, így hagyni meg nem lehet. Remélem azért sikerül valami megoldást találni mindenre.

Suli és anyagiak terén katasztrófális a helyzet, az egyetlen dolog amire vágyom most a Nana Kitade koncert de pont másnap lesz Bodom és Ensiferum koncert egybe. Fáj a szívem, de a japán énekesnő nekem régebb óta vágyam és talán megbánnám, ha nem oda mennék. Igaz ruhailag, még nem tudom hogy leszek, szeretnék csinálni, de ahhoz píz kell és idő, ha az egyik van a másik nincs ez a nagy helyzet. És ha lenne is a cosplayemen kell elsőként dolgoznom, de még belépőre sincs keretem és sok minden a nyakamon van amit szeretnék sajnos, közben a barátaim is apró ajándékokkal meglepném... Jó lenne, ha ennyivel könnyebb lenne az életem.

Közben fogytam ,de annak a felét vissza is híztam, pontosabban úgy érzem és látom, hogy a gyomrom rendetlenkedik megint, de ezt betudom a tavaszi időszaknak, ami lassan eljön. megint kakaó függő lettem, ami meg is hozta az eredményét, visszajött az egyik fránya bacim, amiről többet nem is tárgyalnék és valószínűleg a hasam is ezért rakoncátlankodik. Nehéz lesz leszokni újra róla, de mindenkinek szóltam, hogy segítsenek ebben, hogy visszafogjam ezt, különben nem fogok jól járni.

Fogyási tervem megint elindult most kényszerítve is vagyok, de nem fogyokúrával, csupán egy kellemes mozgással és itt mindenkire rábízom mit gondol, mert lehet hogy pont azt ami a valóság. A határ idő is meg van, nem sok idő van rá, de örömmel munkálkodunk az úgyön és hozunk engem szó szerint formába. Plusz örülnék, ha egy ilyen helyes srácnak, mint amilyen kedvesem, egy hozzá jobban illő formásabb lányka párosulna. Tudom már a magasságunk mókás, meg úgy alapjáraton mindenki szerint jó párost alkotunk, de az az igazság, hogy a kisebbségi komplexusomon nem tudott nagyon változtatni, mert tudom, hoyg sokaknak tetszem, de azért ő sokkal magasabb ranglétrán áll, mint én. Szeretnék vele egyenrangú lenni, hogy ha szidják  fejem, amiért ilyen jó pasim van, azért lássák azt is, hogy én is vagyok olyan jó mint ő és inkább picit szomorkodjanak, ne az legyen, hogy ők jobban mutatnának mellette. Persze az ő arcocskáját is szidják, de olyanok, akik jól ismernek engem és tudják miért irigyelni. Tudom tudom minek adok a külvilág véleményére... Azért engem még is zavar ez a tény és az elképzeléseimnek megfelelő tökéletesség egy részét szeretném meghaladni.

Lelkiekben néha picit instabil vagyok, de nagy részem a boldogság és a hiányérzet tölti ki, amely szerelmem miatt keletkezik. sajnos nem tudunk annyit együtt lenni, amennyit szeretnénk és lassan vizsgaidőszakok is jönnek, így még kevesebbet találkozunk. És a legnagyobb probléma hogy ritkán tudunk nyugiban kettesben hosszabb időt eltölteni, nem hogy 2 és fél napokat, mint amire vágynánk... de majd nyár környékén mindent bepótolunk.

Sajnos a bosszútervem meglépésekor nem tud mellettem lenni, így reménykedem, hogy az-az idő kicsit odázódik, míg még tökéletesebb nem leszek és ő is mellettem lehet a kezem fogva. ha még is akkor lenne, nem tudom mi lesz, de egy picit félek, hogy kikelek magamból és rossz lépéseket teszek meg...

Kiolvastam végre a Démonmester 2-t azaz a Démontolvajt... hát az 1et anno úgy olvastam, hogy a végét lelőttem magamnak, még is élvezettel olvastam ki. Mire ennek a végére értem, nagyon sok idő telt el, nehezen haladtam ,a végére bepörgött, ott gyorsan is sikerült haladnom, élveztem is, ám az utolsó fejezetek felé, már a fejem vertem megint a falba, vissza lassultam és úgy csuktam be a könyvet a végszavai után hogy jobb amiért nem olvastam el a végét, mert valoszínüleg nem értem volna el oda. Nem tetszett pedig a teoriája jól indult, de valahogy nagyon el lett húzva, nyögvenyelős lett, mintha a karakter küszködését írásban is akarta volna mutatni, de ez már túlzás volt és picit csalódás számomra az első után, amiből most nem sokat tudnék már idézni, de 3.szorra is szívesen kiolvasnám. Ugye én ritkán olvasok, de azt a könyvet 2X is a kezembe vettem és végig olvastam, elsőre pedig 1 nap alatt. Rekordok... Úgyhogy tudom magamról ez most annyira nem jött be, és nem a démonok miatt, vagy hogy új szereplők. Mintha nem ugyan az az írás lett volna számomra vagy nem is tudom. A lényegen nem változtat, nem tetszett, egyszer olvasható és kész.

És animek terén is Love Hinába végre belekezdtem, mert eddig is érdekelt. Elég gyorsan haladtam vele, nagyon jó anime és a főszereplő hosszúhajú lányka, betegesen emlékeztet az agressziómra. Jót nevetek rajtuk.

Most viszont távozóra fogódzkodom, hiszen a szemeim, alig vannak nyitva...

Most ez a cím több mindent is fed egyben. Igen újra egy szám, pontosabban több is, és az egyik kedvenc animem alapjegye is erre a szóra épül.

Kezdjük az utóbbi magyarázatával:

Revolutionary Girl Utena a címe. Egy Utena nevű lányról szól, akit egyszer megmentett egy herceg és egy gyűrűt adott neki, ami majd elvezeti hozzá. A lány nem hogy beleszeretett és hercegnő akart volna lenni, inkább elhatározta, hogy nemeslelkű herceggé válik így az iskolában is a fiú egyenruhát hordja, kosárban és a sportokban, sőt később a kardforgatásban is jobb lesz mint bármelyik hím.  A lányok odavannak érte, imádják, rajonganak érte, és úgy kezelik mint egy fiút. A legjobb barátnője Wakaba is oda van érte, de azért meg van a saját szerelme. Inkább a kapcsolatuk nagyon jóbaráti és örülne a lány, ha Utena tényleg fiú lehetne.

Utena szemtanúja lesz annak, hogy az egyik fiú egy másik lányt bántalmaz, ez nem tetszik neki, és az sem, hogy pont az a férfi kirakta nyilvános falra Wakaba szerelmeslevelét. Bosszút áll rajta. Elég érdekes, mert az ellenfél igazi karddal küzd, míg Utena sima fakarddal. Még az elvágott fakarddal is sikerül legyőznie. Persze a párbaj, meg a világ fantázia, de szép. Erre most nem térek ki. De a lényeg, hogy innentől kezdve Utena megvédi Himemiyát, aki végül elárulja. Utena feladta a létét lányként, pedig ő is szerelmes, de még is feláldozza magát Himemiyáért. Igaz őt is szereti, de nem hinném, hogy a nagyszerelme lenne.

Azthiszem érthető miért szeretem annyira ezt az animét ^^ Néha magam is ilyet játszom és nem igazán érzem úgy, hogy a hercegnő kategóriába tartoznék, inkább lennék herceg.

Akkor most térjünk vissza a avaros életemhez... Sok minden történt utolsó bejegyzésemóta, kiborultam többször is, ideges voltam féltékeny de minden rendben boldogság van együtt vagyunk, nem sikerült igazán bekavarnia senkinek hiába próbáltak. És még 2 napot is együtt töltöttünk. Láttam, hogy végre megint boldog, képes vagyok megadni neki azt, hogy boldoggá tegyem, képes vagyok segíteni és erőt adni neki, hogy küzdjön. Jó ezt látni, hogy ennyire felszabadul és bohóckodik önfeledten. nem is tudom mikor láttam ilyennek... talán soha, de mindig ilyennek szeretném látni. Boldogan alszik el mostanába és azt mondta pillangókkal a pocijában alukál. teljesen oda van és vissza, macskásodik jobban, én pedig olvadozom, hogy milyen aranyos. Nem tudok betellni vele. napról napra jobban szeretem, mikor azt hinném nincs tovább, még is mindig van. Nem gondoltam volna hogy valaha valaki még ilyen boldoggá fog tenni az életemben és ennyit változtatni rajtam külsőileg és belsőileg is.

mások is megjegyezték, hogy sokkal vidámabb vagyok, változtam és jó így látni. Ezt mind szerelmemnek köszönhetem. Képes ő is nekem erőt adni.

Viszont tegnap történt egy rossz dolog velem...A múltam utolsó kellemes darabját is el kellett dobnom...Úgy gondoltam, megváltoztak azok akiket barátaimnak mondtam, végre 2 év után vidáman nevetgélünk és emlékeket idézgetünk majd, ehelyett nem figyeltek arra, hogy nem vagyok jól, és nem csak megvárattak, még meg is feledkeztek rólam, sőt ők már alapból a teázóba mentek, nem a találkapontra, ahol én 35percet vártam (igaz még előbb is érkeztem saját hibámból fél órával így a teljes időtartam 65őperc fagyoskodás volt), ezután elmentem a westendbe és 43kor jött az sms, hogy menjek a teázóba. Elegem volt és mindet gyomron akartam vágni, de ők kinevettek és beszólogattak, így sarkon fordultam az idegbajommal és a kedvesemhez siettem, ahol sikerült megnyugodnom és még apukájával is jól elszórakoztam. Így vegyes érzelmekkel teli volt a tegnapi napom és a mai is ilyen, mert nagyon rosszul esik, hogy megint összetört egy emlékképem, hamisnak kell tituáljam. Sok ilyen van és ezt nem akartam, ezekre az emlékekre boldogan tekintettem vissza, de most már nem fogok tudni. Köszönöm a sorsnak, hogy kedvesem  velem van, mert vele új emlékeket építhetek, amikben nem kell csalódjak...legalább is remélem ^^

A jövőképeket pedig nem tudom, de óvatosnak kell lennem, mostanság kicsit meg vagyok kavarodva és kedvesem mellett tudok, csak lenyugodni, de sajnos amint eltávolodunk, megint kavargok...Nem jó ez így. A szeretetem és boldogságom mellé beúszik a szomorúság és csalódottság és emiatt vannak ilyen kavalkádok bennem. Majd idővel megnyugszom, csak addig normálisan kell kezelnem a helyzetem és megpróbálni figyelni arra, hogy ne hirtelen reagáljak le dolgokat.

Máshol is akadnak gondok ahogy hallottam, kavarások és gonoszkodások, ez pedig undorító. Az hogy a másik alá tegyenek a saját önző érdekük miatt, hogy egy embert kihasználjanak utána...Már kezd felfordulni a gyomrom ettől. Legszívesebben megütném z ilyen arcokat, de nem tehetem. Mondjuk bennem is akad egy két dolog, például a bosszú, bár van bőven okom rá és bosszúálló típus is vagyok. Amiken végigmentem érthető, hogy nem hagyom magam és vissza vágok, mert utálom ha megaláznak vagy a büszkeségembe tipornak. Sajnálom hogy kedvesemnek is része kell legyen ennek, de akarom, hogy mellettem legyen, hogy ez a bosszú sem olyan legyen, hogy elborít a düh, hanem élvezetes legyen, jól érezzem magam és önmagam lehessek. Félek, ha nem lenne ott, kicsit máshogy alakulnának az események, például felhúzzák az agyam, esetleg gonoszabb leszek és még be is golyózom utána. Nem szeretném, ha elszállna az agyam és kedvesemnek kéne vissza rugdosnia a helyére. Meg akarom előzni a bajokat és mindezek mellett bemutatni a barátaimnak, akikkel alig találkozom ^^ Elvégre ki tudja mikor hol fogunk még felbukkanni együtt és nem szeretnék már sehova sem menni nélküle. nem azért mert féltékeny vagyok, hanem mert jólesik vele lenni mindig...

Egyrégi szám jutott eszembe, a perfect world hírres és nyugis száma. Miért?...Több jelentése is van. Boldog vagyok, "Fülig száj" ahogy kedves no1 hímnemű egyed nevez engem. A másik pedig, hogy sajnos akaratlanul elkezdtem aggodalmaskodni és picit önmarcangolni, ez a szám pedig gyönyörű és nyugalmas, hogy harmóniába hozzam magam a gondolataimmal és segítsen nekem.

Meghoztuk a döntést, amikor együtt vagyunk, és nálunk...Akkor midnent szabad, és így is cselekedtünk. Ez a két nap szó szerynt az élvezeteké volt. Aki nem bírná a 18+os dolgaim, azt itt felszólítanám, hogy ne is olvassa tovább! Nah szóval, mint tudjuk voltak fájdalmaim. Multidő, mert a napokban hiába volt egy kis fájás, azt eldolgoztuk, és már nem volt gond. Csak kicsit lassan kellett hozzákezdeni, utánna meg aztán mindegy volt, hol hogyan merre, milyen tempóban és milyen pózban. Hála az ínyvérzős bajomnak, most harapdálni nemtudok, mert fáj így is, meg magától is vérzik, ezzel meg körülbelül aláírnám a halálos ítéletem, szóvala drága kihasználta ezt és még direkt játszott is vele, mikor tudja, mennyire szeretem csócsálni azt a gyönyörű nyakacskát. Persze ő is szenvedett, vágyakazott a harapásaimra, de csak megnyolagtni tudtam picit, az pedig nem ugyan olyan. Meg is fogta a fejecském és magához szorította, kívánta a harapásom, de sajnos nem tehettem és ezt ő is tudta. A többi pedig.... Próbáltam védekezni a gonoszkodásai ellen, akárhoyg tekeredtem, feküdtem, húztam a lábaim... ő mindenhogy talált utt. Feltalálta magát ami mindig meglep és örülök neki, tény élvezem a dolgot, csak én jobb szeretek gonoszkodni, mint azalanya lenni. Mondhatni a büszkeségemet zavarja ezzel. persze miután ezt közöltem, kaptam is a buksimra, hoyg felejtsem már ezt el és csak élvezzem a dolgot. Az ő büszkeségét ammúgyis legyűrte, mert különben sok mindent nem tenne meg, de szeretne nekem örömet okozni. Hát ezt sikerült is több módon. Kitartó volt, ha kellett lefogott, és ami meglepett. Hiába húztam fel a lábaim összekulcsolva, szimplán csak egy pozitúra lett belőle. Úgy éreztem, mintha a bordáiba beleépülnének a lábaim és össze lennék csomagolva... ugyanakkor olyan extázis kapott el, hogy hiába nincs hangom, meg visszafolytom... hát kijött a visítozós oldalam. Ezt csak nehezen lehet előhozni alig tudták...Nemszokásom, nem is szeretem és zavar is. Felkéne venni a hangom és eladni egy hentai cégnek...Jó pénz lenne belőle. Szóval meglepődtem, hoyg ezt csíak így véletlen kihozta belőlem, de majd beleőrültem. Kicsit szégyeltem is magam, mert ezt a hangot nemhinném, hogy el lehetne viselni. Párnával vagy takaróval próbáltam tompítani, de volt mikor nemengedte és akkor a kezemmel próbálkoztam, de azt is lefogta. Láttam, hogy élvezi a dolgot, hogy uralkodik. Nemhinném, hogy ezért a hangért oda lenne...meglepne, ha bárkinek is tetszene. Bár lehet aztmondaná igen, mert úgylátom, tényleg midnenem tetszik neki. Lehet ez is egy olyan dolog, ami nekei tetszik. Azért a kedves visszakapta tőlem zuhanyzás után. Végigszenvedtettemés ugyanolyan reakciói voltak mint nekem, meg ő is betámadta  a takaróm, mint hangtompító. Jó volt látni, hogy élvezi, de szenved. És végre adósa sem maradtam. Szeretem, ha a kedvesemnek ilyesfajta örömöt tudok nyújtani.

Ami érdekes, hoyg ő is osztozik a dolgaimon és megérti, hogymiken megyek keresztül. nem kérdez rá, hogy ugyan akkor miért csinálom, mert pont ugyan ezt az érzést érzi.

Olyan aranyos volt, mikor hozzám bújt és az egyik tenyerével a hasam fogta. -Örülnék, ha egyszer itt egy gyerek lenne.... Ezt olyan kedvességgel és őszínte érzésekkel mondta, hoyg éreztem komolyan gondolja, de a büszkeségenála sem nyugodott, mert hozzátette, hoyg tőle vagy akár mástól. Tudja jól hogy nekem ő a fontos. Őt szeretem és nem más férfit. Tudom, hoyg tökéletes apa lenne, mert oylan nagy élvezettel és vidámsággal mesél a gyerekekről hogy sajnálom amiért nem ovóbácsi lett. Gyönyörű mosolya van, mikor a gyerekekről mesél, a szemei csillognak, teljesen más ember. Annyi szeretet sugárzik ilyenkor belőle. Ilyenkor látni a valódi oldalát, hoyg mennyire kedves. Tökéletes férfi és tökéletes lenne apaként is, jófej lenne a gyerekével. Sajnos az én nézetem nem változott, főként, hoyg am últban koppantam iylen téren, így elvetem, de talán egyszer neki hála, meg fog ez is változni. Nem tartanám magam jó anyának, és erre példát is hoztam a lusta nemtakarítok ki, csak ha muszáj dologgal...ő pedig közölte,hogy úyg is ő csinálná, mert én keresném a pénzt. Tény a szakmám otthonülős és sokat lehet vele keresni. Viszotn én úgy lrzem, ő tartana minket egybe. nem vagyok családcentrikus, nem tudok belelátni teljesen, és soha nem is voltam iylen. Tudom ő tenné meg midnannyiunkért a legtöbbet, mégha bele is szakadna, de látni akar minket mosolyogni. Annyira jó lelkületű.

 Sok mindent imádok benne és talán nehéz is lenne felsorolni, de amikor neki sorolom, aranyosan elpirul éselbújik, ahoyg én szoktam, mikor szívózik. Be is fordul, néha össze is gömbölyödik. Annyira szeretnivaló, jó odabújni és simizni. Mint egy házimacska. Simizni ahaját és a buksiját simizni a hátát és megölelni. Rengeteg szeretet és figyelmességet kapok tőle. Minden egyes rezdülésem tudatalatt figyeli és reagál rá. Érzi a vágyaim. Már néha úgy érzem többet ad és én ennyit soha nem fogok tudni neki vissza addni.Saját bevallása szerínt, számomra egy nyitott könyv és midnentéren ismerem, vágyait is és midnent. Megkértem rá, ha lesz valami, nyugodtan mondja el vagy taníton meg rá elvéggre ő jűr jól ezekkel és én is boldog leszek. Boldog vagyok, ha ő is. ha látom vidám és mosolyog, én is vidám vagyok.

Érdekes lett az indulás, felöltöztem bőrfelső szürke csőnaci és lánc, nyakörv...szóval fémnapot tartottam. Nagyon tetszett neki, már el sem akart indulni. meglepett, hogy ennyire tetszik a stílusom. Igaz ő is meg volt lepődve eleinte, mikor akár egyszál törülközőbe volt és nagyokat nyeltem, de egy ilyen tökéletes pasi, akinek a külsője is maga a tökély... hát nemtudom. És még tovább akarja még ezt is fokozni. Fersze ez is érdekes, mert képeket mutogattam neki és ihlete lett. majd rá is kell kérdeznem a tetovállásra.

Igazából érdekes, mertakármit szeretne, valamilyen úton vagy módon el tudom neki intézni. havalamire szüksége van, akkor megmutatom ,az anyagi részét már sajno neki kell intéznie, mert jelenleg nem állok úgy, pedig szívesen örülnék neki, ha ezt is én tudnám elintézni. de látom ez isbboldoggá teszi, hoyg ennyi midnent meg tudok tenni érte. próbálom leküzdeni az akadályokat ésmegnyitni egy új világot számára. próblom megmutatni neki, hoyg semmi sem lehetetlen, csak üygesnek kell lenni. ha úgyvesszük, tényleg sok midnent eltudtam neki rövid idő alatt intézni és lehetséges ez továbbra is így fog kinézni. Most a rajt és a tetovállás az első, aztán az új undorító DMCnek a zenéje. Majd később a viktóriánus zsebóra. Tudom, ha végre kapna egyet tőlem, ami stempunkos is, a  nyakamba ugrana örömébe és nem eresztene el. Jó lenne látni azt a boldogságot, hoyg végre meg van vágyálma. Szeretném, ha merne álmodni és látná, együtt képesek vagyunk megvalósítani. Jó lenne, ha midnen egyszerű lenne, de akkor nem értékelnénk az igazán egyszerű dolgokat.

Most egyedül vagyok a szobámban, álmosodom, természetesen kifáradtam, de annyira rossz volt belépni. Olyan üres még ez a túlzsúfolt szoba is. Éreztem a halott pipám dohányának illatát, nem tudom hogy, de éreztem. Nincs már rég benne dohány. Ahoyg végig néztem az ágyon, szinte újra éltem pillanatokalatt az együtt töltött időszako. Nagy sóhajokkal ültem le, és vártam,hoyg a semmiből idekuporodjon szerelmem.

Üres ez a szoba nélküle és magányos...

Megint egy szám címe, a kis írományom főcíme. Aki nem ismerné fel, Spor féle dárembész...ma Spor napot tartok, így döntöttem, bár tudom lesz itt más, meg volt is, és Lumilla is lesz...Gondolom, de most hála a torrent feltalálójának, soooook számot sikerült lekotornom...Természetesen mint leendő Webprogramozó, tudom 24órán bellül törlöm és nem terjesztem tovább :) nem is megy a torrentem sem ^^

Az utóbi napokban, nem írogattam, pusztán azért, mert semmi érdekes nem történt velem. Furcsa ez, nem? Talán a vihar előtti nagy csend, bár ezzel mind tisztában vagyunk.

Mostanság e-bayel "játszom" és neobuxal. Rájöttem az e-bay mennyire jó mulatság, csak kellene hozzá pénz, de talán még kis pici kereskedést is beindíthatnék belőle...Megint szép álmok. Főként, hogy jelenlegi anyagihelyzetem, nem túl jó. Majd lesz jobb is, ez van.

Kezdek aggódni Anyukámért, ki szerintem mostanság a sok gond miatt, többet iszik a kelleténél, és ma szóvá is tettem... Nem örült ennek, és hiába mondja akifogásait, akkor sem tud mértéket tartani, meg azt is tudom, hogy fél alkoholista lesz. Az a gond, nála könnyen meglehet, és nem a genetika miatt, hanem mert gyenge természetű. nemtudom mit fogok csinálni vele...

Az ínyem sebes, és fáj, kaptam rá új kencét, aminek fahéjjas illata van, meg néha csíp, de úgy tűnik segít rajta. Allul 2 fogamnál színtén elkezdett besebesedni. Rájöttem, hogy mivel felül feldurrant, és amikor fogatmosok, erőszakosan szoktam és vérzik is általában, ezért valószínűleg ez volt a gond. Hát majd csak elmúlik, most odafigyelek rá, meg újra fülpiszkálóval a számban rohangászom mindenfelé.

Lecseréltem a számban lévő piercingem egy patkó duplatüskére, szép vékony és éles, de ennek az alsórészét pedig fekete gumis nagyobb és hosszabb tüskére. ez így most pont kényelmes és kifele állnak. Nincs útban már nagyjából meg is szoktam, csak furcsa még egy picit, mert a karika automatikusan forgott ide-oda amikor kellett. Láttam még sokféle dolgot, amit majd szeretnék, de ez még idő.

Nővéremmel is beszéltem, furcsa dolgok derültek ki, és féltem őt. Megpróbálom irin segítségével megoldani a problémáját, ami igen kockázatos, de hát mindent vagy semmit. Közben elmeséltem neki a jelenlegi hímekkel való helyzetem és természetesen annyira nem volt meglepett, csak annyiból kaptam a fejemre, hoyg jóval fiatalabb az illető és miért nem mondtam el neki az elején. amúgy nem érdekli a dolog rám hagyja, csupán félt, meg mikor a csapat együtt lesz, ne vigyük túlzásba a nyalakodást. Ez is érthető, mégis csak egy társaságban vagyunk, tudjuk moderálni magunk, ha kell. Átküldte az új perfonk és nekem nagyon tetszik, Asszonyomnak. Már izgatottan várjuk, mert most tényleg élvezni fogjuk.

Beszéltem voltkedvesemmel is és jót nevetgéltünk. kedden majd találkozunk a cuccok miatt, de valószínűleg jól mosolygós nap lesz. Sejtettem már egy ideje, hoyg ki lesz a jövendőbelije. Női megérzés, jelek meg miegyébb. Jól ismerem a lányzót és tudom, hoyg összeillő páros. Élből rá is vágtam és helyeselt, de előtte meg ő találta ki, hogy nálam jeélenleg ki az aki a szívemben van. Gratuláltunk egymásnak. Tényleg örülök a dolognak, mert jobban illik hozzá, mint én és tudom, rendes lány. Így nem kell azon sem filoznom, hogy idiótát fog ki. Nálam neccesebb a helyzet, ezt ő is tudja és szorít, hogy midnen rendben legyen. Mondta, rendes gyerek a kiszemeltem, szóval nagyon örült és szintén megnyugodott, főként azután, amiket neki is elmeséltem. Boldog vagyok, amiért sikerült normálisan beszélgetnünk, nincs semmi szurkálás és minden jó. Sikeres egy nap volt.

Féltem kicsit, hogy nem lesz elfogadott a dolog, de hálistennek, eddig 2ből 2 siker, szóval már csak kicsi van hátra. Szüleim és mamám is már tudja jóideje, rámhagyják meg szorítanak, segítenek amiben tudnak, ha más nem, abban, hogy meghallgatnak.

A napokban az orvosi dolgoknak is utánna jártam. A fiúk doktorát Andrológusnak hívják, de ha nincs külön, akkor go az urulógiára. Nyugi van, nem kell megilyedni, nem turkálnak és nyúlnak fel. A lányoknak érthető, hogy külön van, nekünk azért több nyavajánk van, meg terhesség és miegyébb szépséggel. Lányok hajlamosabbak mindenfélét összeszedni, szerintem. Ha belegondolunk tényleg elég, ha egybe van rakva, mert nem sokan vannak panaszokkal, meg ha súlyos, akkor úgy is tüzetesebb vizsgálás kell, és a prosztatát hátulról érik el. persze ez nem hinném, hogy sűrű dolog, csak a naaaagyon komoly dolgoknál. Akit meg elrettent, nem kell megengednie, visszatáncolhat, elvégre ez nem egy kötelező dolog, ki is sétálhat. Ígyhát, midnen hímnemű, aki a nőkre legyint,hogy nőgyógyász egyszerű ügy, minek féltek... Az látogasson el jókedvvel és táncolva az urulógiára. És hímneműek, akik félnek... Azok ne féljenek, mindig van lehetőség és ők döntenek végül hoyg engedik-e a vizsgálatot, ha olyanszintű. De jobb ha engedik, mert akkor még lehet segíteni, ha pedig nem akkor tényleg kalap kabát és nem nyöszögni.

Tudom pont én papolok, de mint régebben írtam, találnom kellett ingyen olyan orvost, ami megfelel. Majd megyek is hétfőn vissza, szóval semmi gond, de persze szokásosan, kicsit parázom. Túlesek rajta és ennyi.

Egyik barátnémnak hála, sikerült találnom egy egész jó helyet a pszichomókusi gondokra. Nem kell fietni és fiatal szabadidős központ is. Gondolom tapasztalatból addta a helyet ahogy írt, nekem legalább is ez esett le, így már csak a kedves alanyt kell rávegyem a dologra. ha már ott vagyok, lehet én is elbeszélgetek egyet, ártani nem árt. Anonim is a dolog, úgyhogy bajom sem lehet.

Kezdek egy kis csapatot összerántani magamhoz, kezd kialakulni egy belső kör. Okakra számíthatok és sokakat szeretek, de mindenkinek van egy kis privát barátitársaság, akikkel bárhol bármikor bármit csinálhat,felszabadult és nicnsenek titkai. Lassan és biztosan megtalálgatom ezt. Persze több helyről tevődik össze, de már majdnem kész.  Örülök neki, hogy jókedvűek. Sajnos a mai nem jött össze, de jövőhéten már nem lesz ezzel gond. barátnőm lebetegedett, hímnemű csak későn jön és a másik hímnemű pedig véletlen rászervezett, még mielőtt megbeszéltük. Szóval inkább ez lett a rászervezés. Jövőhéten úgyis megyünk bulizni, szóval egy kis agyzsibbasztás nem árt. Minden esetre egy kis lelkinyugalmat adnak nekem.

Most várakozom, rajzolgattam az éjjel, gondolkoztam, ma is túúúúl sokat gondolkodom és filozófálok, pedig nagyon nem ezt szeretném, fáradt vagyok és pipázom. Szól a zene de még midnig nem tud teljesen lekapcsolni. Úgy érzem sok hibát követtem el mostanság és túl kegyetlen vagyoka világfelé néha...sokszor...sűrűn. Próbálnék engesztelni, de még gyertya sincs itthon, ami elég furcsa, mert mindig van.

Vajon, miért?

Mint már megszokottan, megint a címmel kezdeném, bár most furcsa, mert a jelenleg hallgatott számra utal. Körülbelül ilyen kedvem is van, most hogy így vagy 20 perce hazaestem, jól átfagyva. Nembaj, legalább már nem sültem meg és lehiggadtam. Idáig folyamatosan ideges voltam, már inkább csak kétségbeesett. Neh, akkor menjen a lényeg.

Hát a mai nap Murphy hivatalos napja volt, mivel a fájóstérd, nőibajok, behalt íny nagyon leamortizált. Sőt még a macskakarmolás is, hirtelen elég fájó volt. Élni nem volt kedvem, nem hogy kimozdulni, de erőt vettemmgamon, sőt még a HÉV után iss futottam egy sort. Miután megnéztem az időt, konstantáltam, hogy egy idióta vadbarom vagyok. 28ra odaérővel akartam menni, most meg még csak 8 van. Nembaj a könyvet otthonhagytam, de majd elpötyögök a telómon míg várok, addig még 60X átjátszhatom a fejemen, miként viselkedjek. Pech...Már messziről láttam a héven hogy a pillanatok alatt betervezett kis magányos időmnek fuccs. Kicsit ideges lettem, húzni akartam még az időt, míg összeszedem teljesen magam, mert leterhelt nagyon ez a rövidtávú futás. Mint kiderült a legjobbkor érkeztem, egy kötekedősrablós balhét előztem meg....Útközben no kommunikáció, az ínyem pedig egyre jobban fájnikezdett, így tettem a külvilágra és fülpiszkával a számban rohangásztam. Nem figyeltem a hímnemű egyedre, aki útitársam volt mivel hallottam a csörgését, mikor követ vagy merre van, így nem kellett folyamatosan hátratekintgetnem fölöslegesen. Igazából szinte mindenre tettem. Szerettem volna lezúzni pár arcot, de ezt is fölöslegesnek tartottam, megrántottam képzeletben a vállam és lehiggadtam. Végig a 5cm/sec zenéit hallgattam a fejecskémben, ami kellően el is lazított...már amennyire sikerült, de szerintem jócskán visszafogott.

Körülbelül ahol tudtam leltem, mert ilyenkor a fizikumom egyenlő a nullával, és a hátamon lévő laza laptopcipelős napi móka is 10Xesnek tűnik. Fáj is most a hátam kegyetlenül. Nem mitha alapjáraton, nem lenne rossz a hátam, de most túl sok szarság van rajtam... összeesküvés, én mondom!

Apacsban kicsit feldobódtam. Láttam a kirakatban sok szép dolgot, mint pl kobrás fültágító meg kígyós, de sajna nem az én világom a fültágító, pedig szép darabok voltak. Gyűrűkben is láttam sárkányost meg kígyóst. Azután benn meg megtaláltam az Ankh medálokat és számoltam, mennyibe kerülne és szomorúan gondoltam arra, hogy képes lennék az egész pénzem most erre elverni. Az óriás ankhjaim féláron és miylen szépek.... Élvezkedtem egy sort. Szétnéztem a piercingeknél, gondolkodtam miylen kellene, számoltam nagyon, de nem láttam oylat ami kéne, így maradt a csere fej. Néztem a köldk piercingeket is, hátha másnapra kigondolok valamit, de a bőség zavara öldökölt, meg most mégis csak kobrám van, hiába hiányzó farokkal. Át a gyűrűkre. Sok kígyós és sárkányos természetesen szépen nyáladzottam...utánan végre a fiú füllbevalók és tele volt vasliliomos mintával. Óhh meg is van az öröm, nem érdekel az e-bay meg olcsóbb, ez ittvan és máris hordhatom....Go a pulthoz fejeket nézni. Láttam egy szééép hosszú tüskét, de belegondoltam, nem ez a legpraktikusabb, a többi meg nem elég éles vagy túl kicsi. Igen körülményes vagyok, mert olyat választok, ami az én ízlésem és hozzám illő. Természetesen egy tompább és félhosszú tüskét találtam, rajta egy fekete gumival. Tökéletes, minden ami kell. 1150volt keményen, úgyhogy boldog voltam. Ami érdekes volt, hogy egy kis fekete ajándékzacsiba tették az egészet. A fejet műanyagba, a füllbevalót, meg natúrban Nem értettem, de amint kiértem leesett. Fiú füllbevaló ugye, a hímnemű egyed meg a korláton félig kilógva várt kinn, miután kinézelődte magát. Hát szegény eladó ezt benézte, mert önző kisláyn vagyok és nemadom oda eztet senkinek. Szívem vágya volt. Be is raktam szépen és már is feldobott. A feszültséget kiszívta belőlem, legalább is a nagyját.

Átértünk, bemutatkoztam, tanítottam, aztán hosszú csend. Mit is modnhatnék? Igazából semmit. Jó van amit ellehet de minek? Futott át a buksimon, végül találtam olyan dolgot, amit fontosnak véltem elmondani. A bulizást. Azután már folytaka a szavak belőlem. Az érzéseim hidegséggel. Mik a gondolataim és csúúúnya ostorozásba kezdtem. A ríkatás megint elő jött, mint ahogy számítottam is rá, de most nem hatott meg. Sajnáltam ,de akkor sem. Már elértem egy szintet.  Utána sok sok minden kiderült. Azt gondoltam nem érhet meglepetés, de ért bőven és ki is akadtam. De előtte olyan dolgokra világítottam rá, amiknek hibáiba én is beleestem régen. Erősnek és gyengének is tartom egyszerre magam, mert csupán a másik felem miatt vagyok erős. Amúgy meg gyenge vagyok. Nembaj, ez van jó ez így.

Kiderült, hoyg a szűziesség még meg van a másik lányzónál és be lettem csapva, de kicsit megnyugodtam, hogy még szűz. Ugyanakkor sok más gondolatom is lett. Miért mondta eddig, miért hazudott nekem, mi oka volt rá. Kérdezősködtem és válaszokat kaptam. De onnantól már csak szépítős matt játék. értelmetlen a léyneg, hogy teljesen kiborultam.

Végül úgy döntött végigcsinnálja velem az egészet és én segítek neki. Megnyugodtam, bár nem erre számítottam.

A holnap pedig érdekes beszélgetés lesz...

A búcsúzás elhúzdott nagy beszélgetésbe, én is feloldottam magam, és emiatt kicsit meg is rémült. Látszott, most ő is megőrült, de ezzel akárhoyg akarok segíteni bármiben, nemtudok. ismerem ezt a harcot...Szóval elég érdekes egy jelenség a személyiség és hangulatváltozásom. Néha még én is meglepődök, sőt meg is riadok.

A búcsúnál, kaptam én is csapásokat tőle, és végre elmondta az összes gondolatát, mi a gondja, mit tervezett, mire jött rá, mit érez, mit miért csinál é én hogy csináljak.  Közben ráeszméltem a régi átkomra..a feketemacska balszerncséje. Teljesen kitört minden belőlem, de nem sírtam el magam, pedig többször is közeli állapotban voltam. Örültem, hoyg végre elmondott midnent és nem csak hallgat, hogy majd én találjamki, vagy igen nem harcból döntsek helyette. Jó, hogy most nem hagyta magát, visszaszlt és küzdött. Igen akár még ellenem is. Ebből látom, hogy célt akar érni, mégkomolyabban. Végre megosztotta velem, és így már kevesebb kétségem lehet. Meg persze az is jó, hoyg kicsit kaptam én is. nem vagyok Mazo csak egyidő után túlságosan is szemétté válok és akaratlanul is rúgok még párat. ilyenkor szépen leállok és szembesülök a hibákkal. De nem szabad ezt mindig ellenem bevetni, csak a megfelelő időben, de akkro lelki megnyugvásként kezelem.

Számomra ez is olyan volt mint egy egyoldalú szerelem. Én elmondom a problémákat, de csak hallgatások. Most megkaptam én is a problémákat és én nyeltem nagyokat a baromságaimért. Kicsit helyre lettem rakva és nyugodtabb is lettem, bár az agyam 2000-ren pörög, lassan lerobban a helyéről. Gyors búcsú, ring the noise és idegesség. Majd az utolsó előtti metró elsiklott és végül a 23:18assal mentem el, aminél elgondoltam, hoyg már csak éjszakai busz lesz, így asztória és ott fel. így is vártam 30percet, de sebaj. Végül hazaestem. Aztán a buszon eszembejutott, hoyg Borároson ehettem volna a nagyfini hambit és bevillant valami.. joghurt és egy banános csoki volt a napi táplálékom... hurrá, megint nem ettem ,de ügyes vagyok. Itthon gyorsan 2 kis fánkot be is faltam, most írogatokide, hogy elájulva aludjak el. Közben Cowboy zenék szólnak és idéződnek az emlékek.

Ami még jólesett, hoyg elmondta, miben véltozott mellettem és boldoggá tett nagyon. Lehet undorodom egyik voltke...inkább maradjunk az EXnél, mert őt rühellem... nem érdemli meg a szép kifejezést sem... nahmindegy szóval, ő mondta: Azt szeretem benned, amivé változtatsz. vagy valami iylesmi volt. Ezt teljesen értem mostmár, mert valójában szégyenlős vagyok, de veleszemben nem igazán. Sikerült lenyugtatnia ezzel kapcsolatban is. Szerintem van még bőven oylan, amiben változtatott. Pl ide is sűrűbben pötyögök. Majd még úgy is lesznek dolgok. Meg persze az, hogy gyűrűt veszek ajándékba. Soha nem adtam ékszert fiúnak...csak oylat ami részemről személyes, vagy valami olyan ami kifejező. Most egy gyűrű... és kígyós. kígyó az én sziombólumom egy része, a gyűrű pedig egy pecsét lesz. Ő is ezt mondja. Mivel nem akarja majd levenni és látom, hoyg türelmetlenül várja az érkezését. Sok midnent kért tőlem, de felelőtlenül nem ígérgetek, amúgysem szoktam, szóval majd holnap délután átgondolok megint sok midnent és az a biztos.

Most pedig gyors dőlés, mert nemsokára kelek és takarítaniis kell... meg hosszú lesz a napom.

I want to live in a neverending dream...it's called Coma

Hát a cím szokásosan tartalmazza a jelenlegi hangulatom. Pontosabban megint vegyes érzések törtek elő, úgy hogy neki is kezdek az okfejtésnek... és miért teszem? Mert ettől le fogok nyugodni... szó szerint kiírok mindent magamból a saját szórakoztatásomra ^^

Tegnap jókedvűen indúltam útnak, bár úgy éreztem a sors valamiért kárpótolni szeretne, mert találtam olcsón egy műbőrnadrágot, ami szívem vágya volt, most tart a piercing féláras akció is... és ugya a gyűrűm is tegnap érkezett meg. Túúúl jó minden. De ez mindig így van, megszoktam. Már vártam mivel akar visszavágni a sors, bár tudtam mivel kapcsolatos.  Ezt anyukámnak is megemlítettem, és ő is úgylátta, hogy kárpótolni akar a sorsom valami miatt, már előre....De mi meg ne szaladjunk... Telihold időszak van... hurrá... nembaj végre késő este útnak is indultam picit idegesen, hogy túl későn, de ez elillant, mert máris jött egy kis gonoszkodó üzenet. Emiatt megint pattogni kezdtem és csóválni a fejem vigyorogva....

Odaérkeztünk a helyre, már is indítottunk egy koktéllal... valami zöld smaragd votl a neve, de irtó fincsi...és energiaital is az alkotóeleme. Hát a másodiknál már vigyorogtunk. A társaság jó volt, jófejek voltak a szülők és az összes ember. Nagyon szót értettem velük és hatalmas arcok. Eltudtunk lazulni... Mondhatnám jobban, mint egy Nippon bulin. nah aztán belelendültünk a koktélok pusztításába végül a tequila is csúszkált mellé. Hálistennek megálltuk azt, hogy meddig iszunk, pont határhoz értünk mind a ketten. Jó, hogy végül nem feküdtünk ki és elértem ezt a szintet. Igaz nem táncolhattam meg semmi, de akkor meg tuti visszaköszönt volna a hő hatására. Boldogan robogtunk hazafele, leültünk dumcsizni még, készülni alváshoz, természetesen keresztbeálló szemekkel. Jött egy kis ihlet, telefonbetyárkodás éjszaka kellős közepén.. áldozat... hát legyen az aki gonoszkás üzenetet írt. Vigyorogtunk, kacarásztunk, mint a tinipicsák. Míg végül lefagyott az arcomról a mosoly és legszívesebben a világot felrobbantottam volna. Egy üzenetet kaptam...Olyat amit nemvártam volna és árulásnak éreztem. Alkohol hatására... neeeeem. A tudatom mindig tiszta marad, attól hogy iszom. De akkor milyen jogon érzem ezt? Egyszerű. Tudtommal, nekem kell majd engedélyt kérnem vasárnap, hogy következő héten kicsit a társasággal lazuljon nálunk. nem mehet most sehova, otthon van... és azt láttam, nem akar találkozót mással, sőt nagyon küzd, hogy elkerülje. Tudtam nemtudja, zavart, de lenyugodtam teljesen, tudom mit kell tennie. Ezt el is fogadtam. Viszont... Mind ezek ellentettje történt és ha nem engedik, hogy lehet ilyen távol... Nem sokat ellenkezett. Tudom kötelességei vannak, de ez már a felémvaló megnyilvánulását mérgezi. Nem is mérgezi... inkább hazuggá teszi a dolgot és megint arra döbbenek rá, hogy túl naív voltam, mint mindig. Tény, hogy már egyszer hazudott nekem, de szerintem erre sem emlékszik... nem is érdekelt annyira.

Ezután kikapcsoltam a mobilom, amit soha nemszokásom. Felültem az ágyra, leültem és csak néztem előre, tettem fel sorba egymás után a kérdéseket magamban, közben az eddig tartogatott könnyeim kicsordultak, a helyi házicica is megsajnált márés a játékot gyorsan abbahagyta, amit még az üzenet előtt játszottunk. A kis vad játékunk hatására akkor szereztem tőle egy szép karmolást. de ebben a gyenge pillanatomban még ő is az arcomba bújt szó szerint, hogy megvígasztaljon. Barátnőm is nyugtatott, míg végül el nem aludtunk. Éjjel is végig ez járt a fejemben, sok kérdésssel és másnap is. Nem tértünk észhez és nem tudtuk mit gondoljunk. Emiatt szépen egy estigtartó nyálcsorgatós filmezős napot tartottunk. Egész nap csak egy Doramát néztünk, amire vinnyogtunk és csöpögtünk. Jó volt, egy kicsit hagyott kiragadni a valóságból, ami fájdalmas. Bár tudtam, hogy nem menekülhetek, mert többször is elsírtam magam egy egy kisebb és érzelmesebb jeleneten. Szerintem azokon nem sírnék, de most nagyon legyengültem és nemtudtam kontrolálni. Végül is nem szégyen, meg jól is esett kiadni, és most nem is érzek késztetést a sírásra így.

Este robogtam hazafele, ezért bekapcsoltam a telóm is a zene hallgatás örömére, de a buszon már jött is a telefonhívás. Alapból sem sok életkedvvel és örömmel megyek emberekközé, nem hogy nyílvánosan telefonálni most, a bizonyos lelkiállapotom okozójával. Bunkó voltam és rideg. Lényegretörő és tárgyilagos... ez telt tőlem, bár nem tehet róla, mert tudtam előre, de  csak ez tellett tőlem.

Mikor készülődtem már meghoztam a döntéseket, és barátnőmnek is mondtam, hogy nem sok kedvvel térek vissza a valóságba. Ő is marasztalt, de tudtam most nekem vannak kötelességeim. Nem menekülhetek, szembe kell néznem vele, hiába nem akarnék most, vagy 2 hétig. De igazából meg is ígértem, hogy elmegyek Nipponra 4.én. Miért?

Már múltkor is meghoztam egy döntést... nem fogok valamiről lemondani, vagy a barátaimmal való közös szórakozásról, mert olyanok is vannak, akikkel nem akarok találkozni. Megéri azok miatt ott lenni, akiket szeretek. Tény, kockázatos, de most tudják milyen állapotban vagyok és úgy is odafigyelnek, hogy mit csinálok. Tudom szeretnének velem lazítani egy picit, hogy kiengedjük agőzt egy egész estét táncolással. Bár érdekes képek vannak a szemem előtt.

Szó szerinti bandaháború. Folytogatások, könnyek, részegedések, halálvágy és az őrületem. Ha ez így lesz, nem valószínű, hogy jó dolgok sülnének ki belőle, és a "nyertem" szó sem hullana ki a számból. Nem nyernék semmit... mert akkor az elmém teljesen másként fog kinézni éshiába akartam küzdeni és végigcsinálni azt idővel, ekkor már a hőnáhított boldogság nem létezne. Nem érhetne hozzám senki. És sokan meg is rémülnének.

Remélem ez nem következik be. Tudom nem leszekésznél, ha nem is iszok semmit, kb ugyan az a hatás lesz, mintha innék és nemtudom hányan érdemes elmenni. 3. társunk nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, mert tudom milyen vagyok, ha ideges és nem normális.

És akkor jöjjön a döntésem: Egyszerű és nagyszerű míg az előző postomban a hímnemű egyed miatt akartam meghátrálni, most maham miatt. Önzőség vagy nem? Logika! Fölös az önmarcangolás, mert itt csak én lehetek a Mártír. Ezt pedig úgy sem engedem meg. Ahogy a buszon is rosszúl lettem és remegtem, akkor is álltam és nem ültem le, mert a büszkeségem nagyobb. Tény ideges is vagyok és sokmindent szétvernék, de csak képzeletben teszek mindent. meghalni nem akarok, ölni sem. Csak azt teszem, ami a leg ésszerűbb. Leírom ide midnen gondolatom. És most... mérlegeljünk. Mennyire van értelme ragaszkodnom, ehhez a lehetetlen helyzethez? Semennyire. Úgy sem lesz ennek vége, meg amúgy is én vagyok a kívülálló. Nekem ebben az egészben nincs helyem. A hímnemű egyedet a barátai is elutasítanák miattam és emiatt is kikészülne, a jelenlegi lányzó is megölné magát, vagy legalább is sok hülyeséget csinálna. Én pedig.. én vagyok és kész, meg sok olyan dolog van velem, amit én okozok és fő a feje majd. Akkor most érdemes ragaszkodni? Nem. megkímélek mindenkit a fölösleges drámázástól. nem lesz balhé, mindenki boldogan el lesz a barátaival, boldogan buliz, és még egy szép és szerető barátnővel is lehet, aki midnent meg fog érte tenni. Tökéletes kép, ugye? Mert én annak látom. Fölösleges belerondítanom.

A gyűrűt is amit rendeltem, már nem jelentéssel adom át majd ha megérkezik és a lakatról is lemondtam.... túl elhamarkodott döntések. Már csak azért adom, amit neki is elmagyaráztam. mert nekem jólesikés ha odadtam megnyugszik egy részem. nem fog érdekelni a gyűrű sorsa már. felőlem előttem kukázhatja is, az sem fog érdekelni, sem szomorúbbá tenni.

Kegyetlen vagyok, szívtelen, vagy csak rideg? Talán minden egyszerre és még ennél is több. De ilyen az, amikor teljesen feldühítenek és elvesztik a bizalmam. Küzdeni sem érdemes már ezért. Barátok leszünk, több már nem. Látom, holnap is lekezelő leszek és bunkó, de msot mást nemtuidok tenni, hagyom folyni ezt.

És a sors is ezt igazolja. A késésem a női bajaimmal, ma megtört és feladta magát, sőt a féjós ígyem, teljesen bevérzett jobb oldalt felül. Miért igazol? Ha akarnék bármi perverziót holnap elkövetni.. vagy akár egy csókot. De a testem is reagál a döntéseimre és segít, hogy ezt be is tartsam. Nem akarok ezen változtatni semmi esetre sem. Ez az én döntésem! Meg amúgy is utálom a tehetetlenhelyzetet. Szóval ez illik jobban hozzám, nem a csöndben kivárom a sorom típus. Magamhoz hű maradok, ha már ilyenné alakítottam...mert az ember önmagát formálja a hatásokra.

A címet most is a hangulat hozta... De miért is? Egyszerű. Rám mindig is kihatott az, amiket néztem. Persze olyat nem nézek, ami meg nem kedvhez illő, szóval az ördögi kör meg van.

Hosszú idő után újra elővettem egy régi 1 estés animet. 3 részből áll, 3 fejezet ami 3 időszak. A címe: 5 centimeter per second.

Gyönyörű szép anime. Még régi kedvesem miatt néztem meg mert távkapcsolatban éltünk és, hiába nem szeretett sok dolgot, ez mégis az örök kedvenc maradt. Miután megnéztem, megértettem miért, mert abban a pillanatban mi annak az animenek a részesei voltunk. hasonló dolgokat átéltünk. A vége pedig az animenek... Ugyan olyan lett, mint köztünk, bár a szereplők nem vesztek úgy össze mint ahogy mi, de körülbelül ugyan ez lenne a reakciónk...

Szomorú, de ez az igazság... Néha ez következik be de mindkettejük élete más irányba sodródott és boldogok valahol...

Ajánlom mindenkinek, akinek párkapcsolata van szerelmes, vagy csak kialakulóban van... még ha nem is táv, a mai világban ez nem számít, teljesen bele lehet élni magunkat ebbe a helyzetbe és emiatt gyönyörűvé válik. Hogy az a táj, ami végig kíséri ezt az animet, ott áll a főhős és megosztaná szerelmével, vágyik rá... Szerintem mindannyiunkkal megesik ez szinte naponta. Hogy milyen jó lenne, ha ő is most itt lenne és ezt látná vagy ezt érezné, mogosztani mindezt vele. Emiatt szép. Megint kezdem ezeket az érzéseket felismerni magamban. Egyre többször érzem azt, hogy bárcsak velem lenne és mellettem ülne, ő is nézné velem.. pedig bevallom...sokkal jobban szeretek egyedül animezni, mint csoportosan, mert ilyenkor tényleg beleélhetem magam teljesen... sírhatok, nevethetek, hisztizhetek vagy üvölthetek. De sokszor tör rám, hogy ezt mind megosztanám vele, hiába titkolom ezeket, ahoyg a legtöbb ember. Furcsa mien képek alakulnak ki rólam, de akit igazán szeretek, neki megmutatok mindent, hogy értse... Szeretném, ha ő így lenne velem.

Nah és akkor egy kis más. Ma megérkezett végre 2 hónap után a gyűrűm tibetből. Nem igazi ezüst, de olyan és szép meg kidolgozott. És kaptam 1 liter energia italt is XD

Narancs nélkül, nincs narancslé...vagy mégis?

Hát ahogy a címből is látható, megint nem vagyok komplett, de még is kicsit irónikus vagy filozófus kedvem van... nemtudom érti az itt egybesült olvasó, mit próbálok vele megértetni, bár remélhetőleg, ismer és megérti a zagyva gondolataim. Szóval megint érdekes dolgok történtek velem.

Sikerült végre egy kisebb csapatot összecsődítenem a barátaimból és örültem, hoyg punnyadós lazulós nevetgélős és pipázós társalgás lett belőle. Jó volt, hogy két barátom összeismerkedett és tényleg mint a régi cimbik, egymás nyakába ugrottak, meg hülyültek. Kegyetlenül feldobott ez a tudat. Bár az egyik lányzó nagyon kívülállócska lett, sajnáltam őt de nehéz eset elé állt ő is és ezért úgy gondoltam, most nem is piszkálom, elég ha társaságban van és figyeli a barmulást. Legalább is, ha én lelkileg széttörős állapotban vagyok, nekem ez a megfelelő. Remélem azért ő is jól érezte magát. ^^

Térjünk ki újra a jelenlegi nagy lelkimarcangolásomra, ami igazából nem is akkora, mert nyugodt vagyok, csak néha vannak kicsapongásaim... Szóval nem jó a szerelmem ilyennek látni, sokkal jobb amikor önfeledten böldög. Láttam iylennek, vagy legalább közelébe. és azt is láttam, hoyg örült annak, amiért végre megint láthat. Jólesett újra megölelni és megcsókolni, legszívesebben itt tartanám örökre és nem mozdulna, de hát ez szép álom, mindenki ezt szeretné, meg azért én reálisabb típus vagyok ennél, még sem engedhetem meg magamnak, de azért szép fantázia.

Sok szeretet kapok tőle, sok kis apró jellel, aminek rádöbbenése után a fejem verném szét, hogy miért kételkedem dolgokban. Szeret... nem is kicsit. Emiatt szenved. Nem meri kimondani, hogy Szeretlek, csak akkor fogja, ha midnen megoldódik... Sok baja van, és bőven van más is, kezd lassan belerokkanni, de nem akarja rám helyezni, egyedül próbálkozik, de engem semmiképp nem akar bántani és nem akar eltávolodni tőlem. Fontos vagyok. Mondhatni jól érezteti velem, hogy a legfontosabb vagyok, mégis fáj a tehetlensége. Persze én is kellemetlen helyzetbe hozom néhány reakciómmal, mikor együtt kéne éreznem vele és segíteni, de csak nagyobb terhet rakok rá. oda kell erre jobban figyelnem. Képes vagyok rá, elvégre szeretem. Ő is szeret... és a pici szíve hevesen dobog ha megölelgetem....De féltem sok rossztól, amit mellettem tapasztalhat meg. Féltem, hoyg olyanokba nyúlt bele miattam, amibe nemkéne...A jövő homályos számomra emiatt, de ha tehetem küzdök midnenhogy, ha kell az idővel harcolok, de segítek neki, és ha engem akar akkor velem lesz... amint eljön ennek az ideje.

A másik, amibe beletenyereltem, megint am isztikus dolgok.. már szabályosan remegtem, mikor felhoztuk a témát, ezt is inkább csak körülírnám. nem lényeg....ne legyen. A lényeg más... Odabújtam hozzá és megöleltem... éreztem azt a szeretet, és nem kellett mondania, éreztem, hoyg mondja szeretlek, nincs semmi baj, itt vagyok, nyugodj meg, megvédelek. nem is védő ölelés volt, csak a szeretlek ölelés... már ha az ölelések közt lehet különbséget tenni. Szóval tényleg megnyugodtam. Réééégesrégen éreztem ilyet, és picit megrémültem, mert félek a sorsom, megint csak madzagot rángat. De remélem nem. Én legalább is csak megrémültem, de még mindig a szerelmünkben hiszek... Tudom nyálas lett ez, de igaz. Mellette szabad vagyok, sokkal többet nevetek és látványosan boldogabb vagyok. Remélem ugyan ezt az érzést érzi ő is. Mert akkor tudomhogy nagyon boldoggá tudom tenni. Legalább ez a sok szar az életében, egy kis fényt ad neki is. És értelmet hoyg küzdjön akkor is. Meg azért, hogy amikért szenved megérje. Viszont, ha látom túlzásba esik az önmarcangolás, sajnos abban a pillanatban mindent szét kell bombázzak, még ha könnyekkel.... de meg kell tennem. Nem hagyhatom, hoyg akit ennyire szeretek tönkre tegye így magát.

Tehát... Mai lényeg: A barátok arra valók, hogy segítsenek, ott legyenek a bajban, ha nem is szólalnak meg de ott vannak. Figyelnek egymásra és képesek kimutatni a szeretetük. A Szerelem pedig olyan dolog amiért nagy árat kell fizetni. olyan gyümölcs, ami nem ehető, viszont küzdeni kell azért, hogy legalább elérjék... ha pedig igazán meg akarjuk ízlelni, bátorság kell... A külső elriaszthat vagy a sok vizsgálódás, így néha el kell dobni, mileőtt elrohad minden... De ha a megfelelő időben szakajtja le... A legnagyobb mámor amit valaha érezhet és rabja lesz örökké, más nem is kell, csak ez az íz...

Sok minden forog a piciny fejecskémben...

Többek között az élethelyzetem újra... kit hogy ismertem meg milyen szálakon és milyen kapcsolatban állok most vele. Elég érdekes eredményeket kapok meg, de talán nem is én lennék, ha ez nem így lenne. Körülöttem rosszabb az élet, mint egy szappanoperában.

A drámázás most sem maradhat ki életemből, de magam alakítottam. Jó-e vagy rossz... vegyes inkább, hiszen mérlegelni kell ezt az egészet.

Mérlegelés:

JÓ - mert olyan dolgokat élek meg, amikre eddig nem gondoltam, hogy szükségem van. Nem gondoltam, sőt féltem análam sokkal magasabb férfiaktól, hogy nem vagyok hozzájuk illő, se látszatra, se...khm...ágyban. Ha a pozitúrákat nézem, lehetetlennek tűnt a dolog, piciny ám annál perverzebb fantáziámban. ÉÉÉÉS... nem így lett. Jó odabújni, jó megölelni, felugrani rá, csüngeni rajta. És alkatát nézve talán nem tűnik erősnek, még is az. Nem remeg mikor megemel. Könynedén emeli a testem, míg eddig mindenki beleremegett szinte. Jól esik, hoyg számára a súlyom nem teher, és elszórakozik velem. Igen ez fontos, hiszen sokat hisztizem a kilóimon és a kinézetemen... Jólesik, hogy a mancsa ennyivel nagyobb mint az enyém... és jól esik vele az ágyban is lenni. Megfelelő partnerre találtam benne. kellően mazo és szado is. Pont annyira, amennyire nekem szükségem van. Ő is játszik, bele is megy, és élvezi. Jó, hogy élvezi a szadizásaim. Jó hogy ő is úgy szadiz, ami nekem jól esik... mert rá jöttem ezekre midn szükségem van. *elvörösödő fej* Eddig csak bizonyos dolgokat a fejemben tartottam, most át is élhettem és nagyon kellemes volt. Egyre többet vágyom rá.... De most hagyjuk abba a perverzióim tárogatását......... Életemben először elérte valaki nálam, hoyg az agyam folytonos kattogása megszűnjön egy időre. Rólam ugye mindenki tudja, hoyg folyamatosan gondolkodom és gondolok valamire. Kivételesen egyszer, csak elfeküdtem és bambultam. nem akartam gondolkodni és nem is tudtam. Amit csináltam csináltam, amit mondtam, csak mondtam. Semmi gondolkodás nem volt előtte. Jól esett, ez a kis pihenés. Remélem nem ez lesz az első és az utolsó életemben.... Jöjjön most megint egy butaság... Úgy érzem, hogy neki hihetek, hoyg talán szép vagyok. Soha nem tudta velem senki elhitetni, viszont ő képes volt rá, hogy elvörösödjek. Furcsa tőlem, nem? Újra jólesik feküdni és csak zenét hallgatni, vigyorogva odabújni és szeretgetni. Megint képes vagyok sok sok szeretgetésre, pedig pont ennek hiánya miatt ment tönkre az előző kapcsolatom....Sok furcsa dolog van. De én élvezem

ROSSZ - Látom ahogy szenved. Szerinte nincs lelkiismerete, de szerintem van, különben nem emésztené a kettősség érzése. A kettősség amit én okoztam benne, amiért én vagyok a felelős. ha lezárni próbálnám részünkről, akkor csak megint szenvedés lenne, a hiány, amit egymásban okoznánk. Ő is sok jót tapasztalt és szeretne ezekkel együtt élni, szeretné ezeket megkapni, érezni és élvezni. Viszont ez fájdalommal jár nem kevéssel. Mindig forog a kerék odabenn, hogy miként oldhatná meg az ember ezt a helyzetet, de semmi reményt nem találtunk. Talán vissza kéne forgatni az időt, vagy semmissé tenni... nemlehet, semmit sem. Feladni nem szeretném, kell lennie ésszerű kiútnak, ahol seni sem sérül meg és boldogság lesz. Midnenki nem lehet boldog, de az érzéseink remélhetőleg szabadok. Bár tudom, a szíve enyém, most még is meginogtam... nem bízom magamban inkább azért, mintsem benne nem bízom. Szeretem, és ezt ki is fejezem számára, lehet nem mondtam neki elsőre, de érezhette...ám ahogy kifejeztem teljességgel, azóta mondom is neki... vissza egy kósza Én is talál csak.  nem meri többé kimondani, vagy már nem így érez... Az utóbbira gondolok, mert megjegyezte, csak egy fellángolás részemről. nem így van, én tudom... viszont részéről lehetséges. de akkro az a sok reakció mi volt a könnyekkel? nem értem... Lehet csak szerette volna azt remélni, hogy fellángolás, így egyszerűbb lenne az élet. Ez viszont már logikusabb. De nem szeretném magam becsapni. és őt sem kérdőre vonni, hogy mégis miféle érzések kavarognak a kettősség hatására felénk. Jogom ehhez nincs, nem vagyok senki számára, mondhatni időtöltés. De ugyanakkor mégis velem tölti a legtöbb időt. csak testiségből adódik? Lehetséges... Akkor is... a szenvedés jelenleg utunk kíséri, gyógyírjének megtalálása, lehetetlen küldetésnek bizonyul.

Összefoglalás - Szerelem... Ez van, megint hatalmába kerített, é mégerősebben. Eddig midnent túl éltem és ezután is túl fogok. Félteni sem kell, őrültséget nem csinálok, terveim és céljaim vannak. Mondhatni, pesszimista vagy túl ralista vagyok, ha azthiszem aaz idő gyógyír mindenre meg az, hogy van bennem tartás. persze segítségem is akad bőven hoyg átvészeljem ezt az időszakot.... Fájdalom... Túl sok van most, és akit szeretünk nem szeretjük gyötrődve látni, főként amit mi okoztunk számára. Szeretnénk mindig vidámnak látni és boldognak. önzőség, ha mi akarjuk boldoggá tenni, de ha ez lehetetlen, sajnos csak arrébb állni van lehetőségünk. Nem szeretném megfolytani, sem pórázon tartani, megnevelni vagy betörni sem akarom. én is vad vagyok, tudom milyen érzés. kell az embernek. Soha nem is akartam iylesmit, csupán csak szeretni és ha változna picit, akkro magától tenné a sok szeretet hatására és ne azért mert én megkérem rá. legyen saját döntése. csak annyit szeretnék, hoyg vigyázzon magára és a testi épségére, figyeljen a tanulásra és ne csessze el a jövőjét. A személyiségét pedig nem akarom megválltoztatni. Hiszen pont így szerettem meg. Csak addni akarok neki, hogy mégtöbb legyen, hogy kiegészítsem még a saját dolgaimmal, amit esetleg ő szerethet, hoyg mutassak neki új dolgokat, amik részévé vállhatnak... De erre így jelenleg nicns lehetőség, mert bújkálni és titkolózni kell. Rossz ez... Legszívesebben világgá kürtölném a boldogságom, hoyg midnenki tudja kit szeretek ennyire és miért, de nem tehetem. Nyugodnom kell és várni. Tudok...hisz a szíve az enyém.

Következtetés - Várakozás...türelem...segítség... Idő...elmúlás...szeretet...gyötrődés... Erő!

Tipikus hideg téli este volt, amit magányosan a paplanokközt megbújva dideregve, pislákoló fények társaságában töltöttem volna... Ez az este más volt, csillagok sem látszódtak, csupán a hold világított át a hűvös felhőkön, és a szoba melege homályossá tette az ablakon beszűrődő fénybogarakat. Halk sóhajok és suttogások fonták össze magukat a háttérben hallatszódó kocsik zajával, amik tudatlanul száguldoztak a ház előtti hosszú utakon. Nem is gondolhattak bele, hiszen nem is láthatták vagy hallhatták, miközben kér fiatal a szobábazárkózva egymásbaolvadva melegítik egymás testét.

A fagyos tél forró nyárrá változott számukra, az idő is megszűnt, csakegymásra figyeltek, és az apró neszekre, hogy titkukat, csak a falak őrizzék, míg megtehetik. Vékonyak és törékenyek, de segítenek, hogy legalább egyetlen csodálatos varázs valósággá váljon.

A kis címem egy idézet. Fel idéz számomra egy szép történetet, amit egy animeben láttam. De akár ha ideillőbbet szerettem volna, akkor más idézetet választottam volna, de ez esett jól.

A napokban, pontosabban hetekben, megint érdekes dolgok történtek velem. Olyan emberre bukkantammegint, aki előttem volt és kincsé lett, egy iciripiciri idő alatt. Láng ez vagy több? Ha láng lenne, nem lennének azok az érzések és gondolatkavalkádok bennem, amik most.

Döntések amiket kénytelen lettem meghozni, hogy ne legyen ugyan az a baleset mint régen. Hogy ne legyek olyan mitn egy élőholt őrült, és tudjam élni az életem reménnyel teli jövendőbéli világom felépítve. Reális, nemde? Úgy is jól tudok érvelni, ha kell magammal megküzdeni, de erre kpes vagyok, hát minek feküdnék a földön magatehetetlenül. Annál én erősebb jellem vagyok... Állítólagmindenképp és ezt szeretném is megtartani.

nem akarom, hoyg gyenge legyek, nem akarom, hoyg gyengének lássanak, csak azt akarom, hoyg erős legyek és megvédjek midnent, ami fontos nekem. ha kell a szívem zárom el féltőn, hogy többé ne érjenek hozzá. Régen is képes voltam erre, csak idő kellett hozzá de nem is olyan sok.

Mivel a múltban sok midnent tettem, így 21 évet élt fejemmel, így jól ismerem az érzéseim és a reakcióim, jól tudom ha valamit teszek, annak mi a jelentősége vagy mit veszíthetek. Sok midnent el fogok veszíteni és sok midnenkit. Lesz akinek ismerős lesz amit lát és lesz akinek borzongás vagy undor.

Én még is vidáman fogok az élethez állni és napról napra egyre jobban küzdeni a függetlenségemért, hoyg legalább a barátaim mellett szeretetre leljek és, hoyg legalább őket megóvjam attól, amit magam nem tudok.

Sírni is kell néha, meg persze pihenni, de nem mindegy mikor. nem szégyen mások előtt, inkább erény, de azért teljesen mindenki előtt, még sem alázkodhatunk meg csak azok előtt akik fontosak, így nem bánom, ha ezek az emberk látnak kicsit elesettebnek, viszont nem láthatnak hosszú ideig így. Én is emberből vagyok érzésekkel... legalább is még egydarabig mindenképp.

Félni nem félek, tudom mit választottam. Furcsa, de akárhoyg próbáltam sírni, nem tudtam... Talán mert többször is átgondoltam és kimodntam, tudatomnál voltam, nem pedig egy elhamarkodott döntés.

Stílusom megint kegyetlennek tűnhet de ezt tettem... Felvállalom én voltam. okom... Egyszerű. A sebek okozta fájdalom.

Az eddigi írásaimtól, most egy picit eltérő volnék.. egy picit nyüszögnék, ahogy a cím is mutatja, szóval akit nagyon érdekel, mi zajlik le bennem, csak az olvassa el... Igen hisztis picsa vagyok, de ez van ^^

Az életem kicsit felkavarodott, meló melóhátán és én mindig befuccsolok, közben a suliban mégis maradok, mert alakulni látszik, legalább is részben. Igaz az is egy fail, hoyg végre megkapnám a diákom, de a héten pont nincs adminisztráció. A többit már meg sem említem, teljesen felesleges.

Külsőileg az ősz és tél hangulatomhoz hűen, megint "bedarkosodtam" ami azt jelenti, hoyg rengeteg festéket kenek a szememre, rengeteg láncot hordok, fekete körmök, általában fűzőt veszek vel, vagy valami darkos cuccot hordok. Jól is érzem magam így, kéynelmes számomra, hiába kell a festéket naponta felkenni és leszedni... Valahogy biztonságot ad, mint a fűzők viselése is. Nem érzem most kényelmetlennek őket. Bár tény a 10k-s fűzőm 3.szorra szakadt ki, szóval ennyit arról, hoyg megvarrtam, már a köv helyen varrhatom színtén. Kedves ikernővéremtől is Kaptam egy szép szegecses nyakörvet, amin van karika is, ezze legy régi vágyam vállt valóra és vigyázok rá, meg rengeteget hordom. Neki rossz emlék, nekem pedig egy napi fontos viselet, ami színtén biztonságot ad számomra. Előtte nemsokkal kaptam anyukámtól egy nagy onyx ankhot, majd a nyakörv után nemsokkal Pécsről is kaptam egy szépen kidolgozottat, amit ráerősítettem a nyakörv karikájára. Az érdekes, hoyg a két ankh 2 külön láncon van így és egymásra lógnak teljes pontossággal. Igaz a csilingelése másokat zavarhat. Szóval így éjjel 4 nyakláncra bővültem, nappalra minimum 5, ha nem több.

Ezeket megelőzném azzal, hoyg volt egy féléves kapcsolatom, mainek az eleje igazán jól indult, közben voltak kisebb és nagyobb viták. Sajnos megint rájöttem, hoyg nem én vagyo ka megfelelő szeméyl az aktuális párom mellé, hisz külsőleg nem tetszem neki, amit többször is megerősített. Látszólag semmi bajom nem volt, hisz tudtam, csak ugye van nékem szép nagy kisebbségi komplexus, ami nem csak a magasságomra értetendő, hanem úyg velem kapcsolatban midnenre. Tudom minek fogadjon el, ha magam sem tudom. Viszont ha segít nekem és bíztat, akkor egy idő után elkezdek kikupálódni... Nehéz eset vagyok? Talán...talán nem is annyira. Elbeszélgettem a barátokkal és kiderült, ennek ez lenen a folyamata eredetileg, hisz ezzel segítünk a másiknak... vagy nem. de a láyneg a párunkt kicsit dícsérni, és ha kell többször is, és nem csak egyszer mondani életünkben, hoyg szeretjük, hisz azzal nem ér semmit. Jól esik mondani és hallani is. Keveen tudják igazán érzelemmel tellin mondani, mivel sajnos másik rossz tulajdonságom a sok közül, de megérezni, ha valaki szíve nem ezt mondja nekem. Most mégis azt éreztem hogy igaz... Bár néha eléggé bizonytalanul hallottam, és volt hoyg nem éreztem. lehet ez csak saját hiba, hoyg nem tudtam túltenni magam a sok csalódáson, de nem addtam fel. Nem kételkedem a páromban, ha nem szeret majd ő úgy is elmondja. A negatív tapasztalataim nem róhatom rá a mostani kapcsolatomra, különben soha nem lett volna férfi az életemben, utálnám mindannyiójukat, sőt undorodnék tőlük, párkapcsolatom sem lenne... ha ebből indulnék ki. De nem! Továbbra is pozitívan álltam a dologhoz, ami azt mutatja fejlődök régi önmagamhoz képest. határozottabb is lettem, szóval jó úton járok a változásokhoz, hogy rendezzem a dolgokat. Régen kicsit bátortalanabb voltam ,vagy fel is adtam. De a kapcsolatun keleje is úyg volt, hogy nagy nehezen a sarkamra álltam igazán. Ebből még azt is láthatom magam számára, hoyg az önbizalmam talán picit nőtt.

Viszotn rosszúl esett, hoyg más férfi szemében jó nő vagyok és még akiknek párja van, az is megbámul sőt végigmér, esetleg megpróbál flörtölni velem. az más, hoyg ebben én nem vagyok partner, de attól még jól esi kaz embernek. olyan mint mikor a virágot locsolják, beszélnek hozzá vagy énekelnek neki. Aki nem érti ezt, olvasson picit utánna. Szóval vissza kanyarodva: Elég kellemetlen érzés, mikor azt érzi az ember, hoyg a párjának nem tetszik, a világ egy részének meg igen. Jó persze a ruha teszi az embert, viszotn a párunk lát annélkül és midnen hibánk... de ő is lát minket ruhában, szóval ő is megtudja ugyan azt tenni, amit más... vagy nem...

A betegségeimmel még mindig küzdök, de sajna egyszerre midnent nem lehet. Vannak apróbb dolgok amik nekem fontosak és előtérbe helyezek, sőt az utóbbi időben annyi negatívumot hallok a vizsgálatokról, gyógyszerekről és műtétekről, hoyg elrettent... úyg érzem választás elé kényszerítenek, hoyg megpróbálok tovább így élni vagy akár rosszabban élek. Sajnos akkora kétséget ad, hoyg ehhez sok idő kell mire feldolgozom és erőt veszek magamon, viszotn a folyamatos piszkálás és szemrehányás, az ellenkezőjét éri el nálam. A maradék erőm is amit magamban építettem csendben, elszáll. Az apróbb dolgok pedig külsőségek, meg piercing, mivel most akciós. Régóta szeretnék párat, de msot csak egyre futja. Nem vagyok ahhoz sem tökéletes, de egy ksi boldogságom lenne, hisz a számban lévőt is imádom és szomorú lennék, ha megkellene vállnom már tőle. Olyan mintha végig itt lett volna. Plussz pótcselekvés is. Nem dohányzom, nem rágom a körmöm sem szóval nekem is kell valami. Az egészségem pedig nem a piercing árán fog múlni, hanem jóvaltöbbön. Akár ha csak egy bajt nézünk, nem kis kiadást kellene rászánni, és most nem vagyok oylan helyzetben. A családi élet is felkavarodott, hisz anyukám fogai teljesen tönkrementek és kellene protézis, ami 100k körül van, ha nem több. Ehhez még hozzájön, hoyg az Apeh fél millára meghúzta elbaszott könyvelés miatt, romlik az egészségi állapota anyumnak egyre nehezebben bírja, nemtalálok munkát, hoyg legalább a saját terheim átvegyem, és még anyukámra ráakartak akaszkodni. ezt a témát nem feszegetném... A léyneg, hoyg ő is úgy döntött egyedül jobb lesz neki.

Nem is én volnék, ha nem lenne ennyi minden... természeteen ezek előtt a kedvesemmel én is összekaptam és elgondolkodtam a kapcsolatunkon. Úgy láttam nem sok értelme van annak, hoyg civakodjunk viszotn még nem akartam véggetvetn ia dolognak ,elvégre nekem rekord idő és fél év, számomra nem kis idő valakivel... meg hát természetesen szeretem is. A lényeg középpontja a féltékenység és a betegségeim... Norbit inkább tekintem egy biszex barátnőnek, mint pasinak. Lehet msot tök jól néz ki, meg sokat fogyott, csini lett és designos. tetszi kez a stílus nagyon amit fel vesz, hisz ugyan olyan mint az enyém. Kicsit csipkelődünk.. nahjó nem kicsit de most éli az életét és sok oylan dolgot, amit én 14-16évesen. Segítek neki ebben. De nem tudok úyg rá tekinteni mint férfira és ő sem rám, mint nő. Ez az a tipikus eset, hoyg csak barátság semmi több. ha bármi is úyg alakulna, akkor sem tudnék vele mit kezdeni... zavarbalennék meg húzná ma szám, hogy most wtf micsináljak :D Szóval ezermilliószázalék, hoyg nemtudnék vele lenni. badarság és ő is hasonlóan gondolja. Plusz barátosném tetszik neki. Jól tudom mi az ízlése nők terén, és biztosan álílthatom, hoyg nem én. mi csak iylen két idióta barátos mitn Jay és Néma Bob vagy ahogy mi szoktuk animesen Lina és Gourry. Bár ugye nálunk a szerelmi szál kimarad, mi csak ugyanúgy hecceljük egymást.

Szóval nagy nehezen lett egy jegelős időszak bár elég bunkó stílusban, amitől teljesen széttörtem és ak önnyeim megállás nélkül potyogtak, mert nem ezt vártam volna. Rosszúl esett, hogy azzal az indokkal nem bízik meg bennem,m ert a volt kapcsolatában mit tapasztalt. A kapcsolatok viszonyítását fentebb elemeztem enm írom le mégegyszer. Az pedig, megitn más, hoyg én nagyon sokban különbözök a volt párjától, hisz én azért akaratosabb és összeszedettebb vagyok. persze soktéren én is esetlen, de mindenki az. Meg én kicsit másképp gondolkodom, nem keresem annyira önmagam, és ha van valami, azt meg is osztom általában, meg próbálok reálisan gondolkodni, nem kifogásokkal elhalmozni, vagy egy csakot odadörgöln ia másik orra alá. Nem szüneteltem még soha, meg próbálnék iylenkor kicsit kikapcsolódni, barátokkal beszélgetni, elmondani a sjaát problémám, meg a partneremét is. Aki ismeri őt az több infót tud mondani nekem, több tanácsot. Az hoyg szakíts vayg ilyesmi senk inem modnaná, meg meg is orrolnék az oylasmire. Segítséget kérnék, hisz a barátok iylenkor segítenek és azért vannak, hoyg a nehéz időkben támaszok legyenek. Sokszor egy kívülálló sokmindenre rádöbbenti az embert, ezt saját tapasztalatból tudom, ha mrá ennyit foglalkoztam lelki dolgokkal régebben. meg nem csak a rossz, hanem a jó dolgokat is elmondom, hisz minek ferdíteni vagy azt mondani, hoyg iylen oylan szemét a másik. Akkor meg minek lennék vele? szóval önmagamat hazudtolnám meg vele. Én tudom, hoyg mindenki másképp éli meg és aháyn ember, annyi verzió van. Mégis kell egy kis segítség, hisz meginogtam és nemtudtam eldönteni mi lenne a legjobb. Ész szerínt, a szakítás, hogy szabad legyen élje az életét mérgébe, tapasztaljon, de úgyh oyg a sulira és a karrirerjére bőven legyen ideje, ne pedig egy problémás kapcsolat legyen még ehhez, ami nem hoyg segít neki és pihen, hanem leterheli. Viszotn a szívem azt mondta szeretem én és lehet sok baj van köztünk, mégis megtudnánk valahoyg oldani együttes erővel... de ez meg leányálom megint csak, ennyi probléma között.

A reakciója megitn az észérvet erősítette, közben a szívem törögette folyamatosan. Mint egy ksi mézeskalács, amiből apránként harapdálnak... Lassan elfoyg és csak az üres helye marad. Hát ennek reményében, Barátnőm végig mellettem állt és midnen pillanatban, mikor szóltam ott volt és kerített időt arra, hoyg foglalkozzon velem és felvidítson, vagy akár beszélgessün ka dologról. Szóval igaz barát és köszönöm is neki. Ikertesómmal is akartam beszélni, hisz az úriembert ő ismeri a legjobban és csak tudott volnaa valamit modnani, de vele sajnos megint kitolt az élet és inkább a testi épségéért aggódtam, mintsem a saját lelki problémámért. az is fontos persze, de ő mégis csak egy jóbarátom és fizikailag van gond. nem is tuidnék emiatt haragudni rá, a kis butusa.

Közben nagynehezen összeszedtünk egy ksi csapatot a csoportból, hoyg táncolós iszogatós estet  rendezzünk végre, hisz nem midnenkivel sikerül kommunikálni, meg így talán jobban megismerjük egymást, ha már így együtt fogunk szívni az okj vizsgáig. Ennek örömére barátnőmmel ketten mentünk és két srác. persze szépen hangzik hoyg 2 srác és két csaj, de ez csak egy felszín volt. valójában inkább voltam aa barátnőmmel, mintsem a fiukkal. Persze velük is jót dumáltam, nagyon rendesek és kedvesek, imádnivalóak és jófejek. Meg is kedveltem őket. Mindig kaphatóak a marhulásra úgy látom. Nem volt bepróbálkozás úyg igazán, maximum annyi, hoyg az egyikőjük eléggé leitta magát mint utólag kiderült teleportálósra itta magát. Másnap úyg világosítottam fel, de semmi nem történt, mert tudom az ilyesmit kezelni. Régóta járok szórakozóhelyre, és egy részeg srácot, még én is letudok fogni, ha meg gáz van, azért eseteg biztiőr is van a láthatáron. Hát mint utólag kiderült, hasonló helyzetben van mint én és onnantól kezdve inkább lelkizés volt. sajnáltam is szegényt mert nagyon szereti a lánykát, aki nem nagyon akarja viszonozni mert állítólagosan elmúlt... Szörnyű volt látni, mert azért annyira sikerül megismernem, így szeptembertől hoyg jógyerkőc és neki is van ám szíve. tudtam ha ennyire leissza magát ott valami nicns rendben és így is lett. Inkább hazavittem, mintsem visszamentem bulizni. Persze emiatt lóg is nekem egy hazafuvarral, ha hasonló állapotba kerülök.

nah ennek annyi a léynege, hoyg valószínűleg én összeszedtem valakit, akivel sokmidnen történt... rosszúl esett ez is. Inkább voltam anyuci és lelkitámasz, midtsem partyribanc... sé ha már ittartunk.. soha nem voltam partyribanc. Igaz volt 1 évem kapcsolat nélkül, de csak oylan ágyasaimvoltak, akikkel előtte már volt iylesmiben részem, vagy nagyonjól simernek és bizalom si van szóval jó pár év a hátunk mögött... nem pedig egy vadidegen.

és az hoyg én is láttam ő jól érzi magát, engem boldogsággal töltött el, hisz azért akartam a szünetet, hoyg egy kicsit kikapcsolódjunk, megnyugodjunk, lazítsunka barátainkkal, mert tudom neki mégkevesebb ideje van rájuk. és örültem ha csak egy kicsit is iszogattak, sőt fenntartottam, hoyg hüylepicsáztak egész éjjel, de ezenis csak moyolyogtam, hoyg biztos azért jót hülyéskedtek. És számomra ez is lenne a menete.. egy nagy pihenés, hoyg utánna nyugodtan lehült fejjel megbeszéljük a dolgokat... nem így lett...

A barátaimanksokat köszönhettem ebben az időszakban. Lehet nemlátszott mennyire megviselt a dolog, de a hirtelen ersős festés és egyéb, amit színtén fentebb már írtam.. eléggé látványosan megmutatta, hoyg nicns midnen rendben. Ezért érzem magam biztonságban. Mint a bohóc egy maskarában.. valójában nem tudni mi is van vele. Szokásos kis vidám pattogós lánynak látszom, d csak kevesen tudják, hoygmi az igazság... legalább is ahhoz képest kevesen, akikkel találkozom és beszélek.

Ikertesómmal való találkozással sajnos elkéstem, hisz a sok féltékenységnek hála a vég utolért. Rosszúl eett, hoyg nem küzdött értem és csak úygdobálózott a szakítás szóval... ha mrá hasonlítgatás volt, enkem miért nicsn tryagain gombom? persze ilyenkor már én vagyok.. igazságtalan és kegyetlen.

A szív eltűnt a semmibe... mégis fáj a helye....

Bár téyn bebizonyítottam, hoyg képes vagyok kezelni a bajaim, annyiból, hoyg nem begubózom és gőgösen kussolok, nem kérek segítséget. lehet gyengeség de kértem segítséget, mert szükségem volt rá, és így nem omlottam össze, tudtam végezni a hétköznapi feladataim is... Persze az évek során tanultam ebből abból és van pár zene, amisegít észnél maradni, hoyg a fölösleges siránkozás semmire sem jó, csak rosszat szül maga után.

azért én még gondolkodtamésfenntartottam az esélyt, hisz az űr nicns betölve és mostmár állíthatom, hoyg jó sokáig nem isl ezs, ha rajtam múlik... De vissza az eredeti gondolathoz:

ha ő is azt érzi amit én, és elgondolkodott, akkor méglehet esély. haúyg döntött, hoyg inkábbvégigcsinálja egyeüdl és későbbl esz valami, akkro azt közli... viszotn egyik sem lett. Inkább bunkó stílusban, hoyg úgysem lesz esélyem mintha nem is lett volan soha. olyan érzésem volt, mintha megint én álmodtam volna sok midnent... pedig tudom, hogynem így van, hisz sokjót is tett értem... akkro miért tette volna? Ez a sok ellentmodnás. Tudom ki kelt magából, de nem kezeli jól és ezzel megitn csak gond van. Amikro épp fontos lenne, akkor nem lép elő, hanem eltaszít és gyilkol. talán ő jólérzi magát?... szerintem inkább önvédelem és gőg keveréke. midnenesetre rosszúl esik.

magamban fenntartottam, hoyg ha átjön, esetleg egy szál rózsával és azt mondja szeretné, ha megbeszélnék, akkor a reakcióm az hoyg elbőgöm magam és beszéljük meg. vagy nálam, vagy sétálgatva... vagy valami. Biztos, hoyg nem mondtam volna, hagyjuk már fölsö.. .Fél évnyi párkapcsolat és az hoyg szeretjük egymást, az nem múlik el ennyire gyorsan hiába mutatju kazt... Ezzel midnenki tisztában van és szerintem mi is...de legalább is én mindenképp. Maximum azt mondtam volna, akkor tiszta lap és kezdjen megint udvarolni nekem, mert most nagyon összetört, és lehet sok most neki ,de máshogy nem menne nekem, pedig szeretném, de annyira megtaposott, hoyg ez lennea megoldás.. szépen lassan végigjátszani és így midnkettőnknek lenne ideje kicsit csiszolnia a gondokon.

nekem ez lett volan az ami volt a fejemben... Ehelyett egy bunkó és lekezelő alakkal álltam szemben, akin éreztem hoyg élbezi, ha láthat amint szenvedek.. látta hoyg nem és vidám vagyok, viszont érezte és én pedig a hűvösségét. Külön rosszúl esett, hogy megitn a bajaim helyezte előtérbe és nem azt, hoyg próbálok kiteljesedni.. és igen a plussz luk kicsit segítene megin az önbizalmamban, meg hoyg megnyugodjak, hoyg esetleg nem vagyok akkora darab... teljesen összetörtem újra, mert szembesültem azzal, hoygakit megismertem az már rég másfelé jár és az a fél év semmit nem jelentett... Hát túl leszek egyszer csak rajta, és küzdök a dolgok ellen ,de akkor is rosszúl esik és kész. hazudni nem fogok magamnak, mert minek?

Úgy érzem most magam mint oyl sokszor... egy báb vagyok, akivel játszottak és mikor megúnták eldobták.. vagy mitn egy lotyó... ha már úyg is annak lettem beállítva pedig soha nem csináltam iylesmit... Bántó egyszerűen...

nah a rinya off végre, talán most már le is tudok pihenni, de mindenképp folytato ma harcom az életemmel szemben megpróbálok továbbra is vidám meg pozitív lenni, hisz csak így érhetek el valamit az életben és csak így tudok konvcentrálni a tanulmányaimra. Az írásom meg látom sok az elgépelés, de msot nagyon nem tud meghatni... Jah meg annyi, hoyg csütörtökön megpróbálok teleportálni tanulni, már meg is beszéltem, hoyg a többiek vigyáznak most rám, és ők józanodnak... Szal mostcsere státusz van. Tudják, hoyg nem vagyok jól és ennyit szeretnék. szeretném kiadni magamból a maradék érzést, és nem úyg hoyg kikelek magamból. Csak egy kis kiütős ivással. nem akarok semmi ribanckodást rendezni... Csak azt, hoyg lazítsak és ne gondoljak a bajokra, vagyarra, hoyg mik értek mostanság...

nah majd aköv bejegyzésem talán visszatér a régi írásaimra...

U.I.: Azért szültett meg, hogy ne egyesével kelljen leírogatnom vagy elküldeni. A lustaságom határtalan és ez így biztos, hoyg akit tényleg érdekel a dolog, nem csak fogadja és modnja hoyg jah elolvasta és úhh szegény. hanemt tényleg érdekel mi van velem.

Nekik mind: Köszönöm szépen és Köszönöm azoknak akik eddig mellettem álltak és mellettem is fognak.

új álomom volt még szerdán és amint felkeltem, elkezdtem gépeni a kusza gondolataim, míg emlékezni tudok rájuk.

Volt megint egy furcsa álmom... ma valamiért nem tudtam elaludni, és amit aludtam szerintem csak inkább  szem pihentetésnek neveznék, de emellett, az utolsó kis időmben, még álmodtam is...

Valami furcsa helyen kötöttemki, elméletileg a 6os meg 15ös busz ment ott, vagy mi. jah és a villamossal jutottam ki... nemtudom miért ott? :D és hová akartam menni :)
Ennek előzménye, hogy Egy laborban dolgoztam, 3 emeletes szép épület volt, és később keringő bál is. A volt osztályom is felbukkant még az első, akiket 7.ben hagytam ott. A lányok igen csak jól néztek ki, meg volt egy lányzó, aki mindig egy picit a súlával bajlódott, pedig nincs semmi baja :) Szóval elég csinos lett, és nem hurkapálcásodott, csak sikerült a problémáit megoldani, és ezt én is ámulva néztem. Reméltem, hoyg kövi alkalommal, megtudakolhatom, sőt levelet is akartam neki írni, amint gép előtt leszek... Szal ezek után útnak eredtem, és kikötöttem egy épületnél.

be mentem, és régikacatok voltak, meg egy szép motor. zsákok.. Elég picinyke vikó, de kinyitottam túloldalt. valami gyárépületszerűség rácsok... Bementemott is az egyikbe, de hasonló dolgokat láttm, meg egy Vigyázz életveszélyes táblát, bellül!
nah én sarkon is fordultam, de kellett úgy 1 perc mire rájöttem, meik épületből jöttem. Sikerült visszatalálnom, és felültem egy zsák tetejére. Onnan leskelődtem mindenffelé. Aztán láttam az első ablakot, ahol emberek ücsörögtek beszélgettek, hogy állandóan mindenki megtalálja őket... Közben egy paci rohant ki és egy pici tóból ivott, kicsit távolabb pedig valamelyik hídon egy villamos áltlt márcsak szenes talpazatában.
Kicsit megrémültem, így vártam és pislogtam afelé az ablakfelé, ahol bejutottam, közben kerestem a helyeket ahova majd bújhatok.
Végül is nem jött senki, 5-10perc után sem, így suttyomba, ahogy betévedte úgy jöttem ki. Megállapítottam, a motort elkéne vinnem, de nem tettem, mert eszembe jutott murph, és akkor tuti észrevennének. Bár így is sikerült, mert podátlanul nem elkerülve mentem ki, hanem a pacihoz mentem előre és így az emberek észrevettek, még modnták is, hoyg nem onnan jöttem ki? Nah ennek örömére már el is húztam abba az irányba, ahonnét jöttem. és ennyi volt a kis kalandos álmom, a vekker is párpercmúlva csörgött.

Az elmúlt időben annyi midnenen gondolkodtam... Miért gondol bármire is az ember?
Miért nem lehetünk pusztán ösztön lények? Talán túl egyszerű lenne az életünk és nem lenne semmi, amin szomorkodhatunk?
Ha csupán az ösztöneinkre hallgatnánk, sokkal kapzsibbak lennénk és egyfajta káoszt idéznénk elő.
Nem tartanánk tiszteletben annyira a másikat és lehet a barátság, mint olyan nem is létezne, csupán szövetség ami ideiglenes, míg meg nem kapjuk amit akarunk.
Kihasználnánk egymást... Valójában hiába gondolkodunk, sokszor ugyan ezekbe a hibákba bele is esünk... Akkor mi értelme gondolkodni?
Csak megnehezíti az életünk. Miben könnyít? Tudunk döntéseket hozni fontos vagy nem fontos pillanatokban, ugyanakkor valaki/valami ezt befolyásolni tudja.
Nem biztos, hogy mindig a helyes döntést hozzuk meg, lehet sokszor a saját életünk nehezítjük meg vele.
Ugyanakkor a sok jó dötésnek és a barátságnak nagyon is sok értelme van. ha csak az ösztöneinkre hallgatánk, azt csinálnák, ami épp kedvünkben járhat, akkor ezeket mind elveszítenénk és hamar magányossá válnánk... ám sokan még ebben a világban így is magányosak.
Akkor mi értelmeennek? Eltudjuk dönteni mit vegyünk fel, mit akarunk csinálni, mik szeretnénk lenni, hoyg a társadalom hasznára válljunk és hoyg miylen párt válasszunk magunknak... ám a világ úyg alakult, hoyg a párválasztás nem egyenlő az utódnemzéssel... Pedig alapunk az volt, hogy a párválasztást egybevetőlegesen családot alapítsunk, amiben az utódok is nagy szerepet vállaltak. Nem kell gondolkodni, fölösleges, csupán cselekedni!

A saját gondolatába beleőrülő zsenik is miért szenvednek? Belezavarodtak saját gondolataikba és már nem tudták mit akartak kifejezni, pedig az fontos lett volna... Vagy csak nem értette meg őklet senki és elhallgattak örökre.
Fél megszólalni az, akinek van gondolata, mert a többi kiröhögi.. Széygen az hogy mersz bármit gondolni és saját véleményt alkotni... Viszont tudsz úgy aludni, hogy nem gondolsz semmire?
Tudsz úgy nézni ki az ablakon, hogy legalább egy valami ne fusson a környezettel párhuzamosan?
Tudsz, csak úgy feküdni, hogy, csak te vagy és a gondolataid elhagyják tested?

A gondolatok azért vannak, hogy mindenki egyedivé válljon... vagy eltűnjön.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy az álmoknak mi jelentésük lehet?
Kényszer képzetek, melyeket a tudatalattink alkot.
A valóság, mely a lelkünk mélyén bűnben él.
A jövőnk, melyet meg kell valósítani.
Múlt, mely valaha megtörtént.
Jelen, amit választhatunk, valamit feladva.
Vagy csupán édességet ettünk, és a szervezetünk kreált midnenféle képet, hogy megszivasson minket.

Nem tudom mi az, de sokszor olyan badarság, amit elhinni is nehéz. Máskor pedig, olyan amiben életem végig élnék...

Most is volt egy érdekes álmom.

Egy herceggel álmodtam... Igen furcsa álom volt, hisz magam kreáltam egy fantázia világot régen fantázia szereplőkkel, melyek mind egy aprócska részem eszközei. Van egy tündér és egy herceg számomra, akik egy pár, de soha nem lehetnek együt. Igen ők: Láng léptü téltündér és a Láng léptü télherceg. Mindkettejüknek megvannak a sajátos gondolataik, érzelmeik és a kinézetük is más. Vágyakoznak, hoyg együtt lehessenek még sincsenek együtt, csupán a szívük köti össze őket. De ennyi elég is, ezekről a kis figurákról, jöjjön végre az álmom.

Magam egy lány voltam (igen fontos ez, mert megeshet néha a nem csere is), aki egy hercegbe szeretett bele. Ott is éltem, és egy szobába is aludtunk, viszont külön ágyon. Terveztük a házasságunk, ám lehullt a lepel egy titokról. Volt egy lány, aki színtén a herceget szerette, viszont az unokatestvére volt. Egy igen szép leány, és azt mondanám, jobban illik ő hozzá, mint magam. A lány sírva tört ki, hogy pedig annyira szerette volna, hogy együtt legyenek, hisz 4X is terhességgel próbálkozott. Nehéz ezt összehozni, ugye az apa nélkül... Hát nem annyira, csupán a vérrokoni dolog miatt abszurddá válik, vagy inkább groteszké számunkra, de tény ágyasok voltak 4X. A herceg részéről csupán testi vágy volt, semmi több, a lány viszont mondhatni halálosan szerelmes volt belé. Ahogy kivettem az események fordulatait, szokásosan, nem a rangjukhoz méltó személy szerepét töltöttem be. (tipikus tündérmese.) A fejemben ekkro sok gondolat kavargot, melyet a herceggel nem osztottam meg. Példának okáért, hoyg miért feküdt le vele, hisz hiába szeretett engem és vágyának tárgya voltam, melyet birtokolni akart, hozzám úgy egy ujjal sem ért soha. Fürödni is külön fürödtünk, meztelenül sem láttuk egymást, és semmi. A sok tanakodás ára az lett, hogy a herceggel való tündérmesét, széttörtem. Elmondtam, neki hogfy nála nagyobblelkű, kedvesebb, tiszteletreméltóbb embert nem ismerek, viszont nem tudok így vele maradni. Tudtam meg fogom egyszer bánni, viszont, ha más szereti ennyire, akkor nem élhetek vele. Lehet az én imádatom felé, nem elég ahhoz, hogy boldoggá tegye. Nem akart elengedni, ám végül még is eljöttem tőle... s ekkor felébredtem.


Érdekes volt a világ, főként a fürdő tetszett. Hatalmas, mint egy medence. Az ágyon lévő huzatok is sejemből voltak, lila volt, ami nem kifejezetten az én színem, de illett ebbe a világba. nem tudom, melyik korba helyezhetném el, vagy melyik kultúrába, de kicsit olyan egyiptomi vagy arab világa volt az egésznek. A külön bónusz mosolygás reggel meg volt, hioz tényleg zsép álom volt, de valójában, soha nem akarok házasságot. És itt merülnek fel a kérdéseim...
Ez a két lélek, valójában a Tündér és a Herceg?
Édességet nem ettem előtte.
Melyik életem része lehetett?
Ez nem történhet meg...
Vagy miféle üzenetet hordoz magában?
Valami döntést kéne meghoznom esetleg?
A herceg szeméyle is érdekes volt számomra... valamiért szerettem, mindennek ellenére, de úgyéreztem, én kevés vagyok számára.
Elég zavaros, és lehet még ezt boncolni, apró atomjaira, de választ úgy sem fogok kapni... csupánnéhány jóleső illúziót és újabb kérdéseket, melyekre soha nm kapok választ.
Mi értelme az álmoknak, ha nem élhetünk benne?

S ha egy piciny csöpp hull a földre,

akkor leszek én is oly boldog mint egy kövecske,

S ha egy villám csap a fába,

akkor leszek én is oly tűzes szikra,

S ha egy jég zár börtönébe,

akkor leszek én is oly gyötrelembe...

Mit vársz még is tőlem, hogy mosolyogva lássam a nap világot,

vagy tán álmodva mámorban várjam a csillogókat,

vagy váljon valóra minden álmom,

vagy tűnjön el minden vágyam.

Az az űr amit okoztál,

lelkem sötét bugyraiba vágy,

minden örök és halovány.

Az amit te mutattál,

szenvedélyben izzó tudomány,

csókok és gyilkoló ármány.

Az mit te addhattál,

testem tűzébe hány,

fórró és perzselő boszorkány.

Gyönge vagyok mint egy szikra, álom földén egy bábocska,

lehunyom szemem táncolok, én a világgal perdülve párat,

témelygek fordulok rám másmár nem hatott,

énvagyok a magam ura, te pedig az egyetlen szolga.

Hűséges hozzád a hold, ki éjszaka a kedvesét nyugosztalja,

van belőle pár száz, ki körötte kacsingatva cicomáz,

nem is lehetne más mint tündérmese... az égből szökve.

Kedvesem üllj le mellém, s ha ezt hallgatod többé nem kell rám várnod.

te vagy az egyetlen eme világon, szemem ragyogó fénye, lukas zsebem eszmei értéke.

Én vagyok a fűszál te pedig a hold, mely nappal kacéran csillantja meg testem, s nappal elbújva nevetsz rajtam, míg a nap megperzsel.

Lehetnél akár egy tündér leány, akkor is csak kacagsz folyton folyvást, belőlem bolondot űzve, hoyg a végén apró könnyeimben megtörve, egy csodás kristály palotát építsek izibe.

Tudom a tél még messzi van, a nyár is épp kezdődik, de neked gondolni kell éltedre, s szomjúságodra.

Hiába szeretnél kristályból palotát, szegényesek vagyunk mi emberi lelkek... S mit szóljon mégis a fűszál, minek az anyaföld az egyetlen tápláléka.

ha azt is elveszed tőlem kedves, éhen halok, de legalább tudom, te érted hullok. Kérlek hát, legalább egy másodpercre nézz reám, s láss úgy engem, amien valójában volnák.

ne ol elesettnek és gyöngének, hanem erősnek és egyetlennek.

legyek én zeusz a villámok istene, vagy ámor a szíved elrablója.

Tudom ennyi volt éltem, ez kevés a te boldogségodhoz, hát vedd végre jussod, s eredj nimfáidhoz.

Lesz még száz vagy tán ezer, de egyet ne felejts el.

Lelkem örökké veled szárnyal, még ha a te szárnyaid csak egy bulott angyal árnyát éri.

Szeretnék végre az egyetlen leni, az igaz az első, s már késő... Csupán egy vagyok magam is a több milliárdnyiból, ki téged figyel és ámuldozik láttadon. Nemlehetek különleges sem etalon.

Egyetlen re vágytam, hogy te légy az nekem, s közben él az egytlen neked.

Nem leszek soha, hisz a világ túl nagy, magam pedig picike és csekély, jelentéktelenke...

hallgass kérlek, halgasd ezt meg, mit szívem suttog néked.

Nem kell csók, sem hamis szó, kérlek többet ne is suttogj.

Az ölelésed is álca, ahogy tekinteted reám, csak szeretnéd, ha magam is egy lennék...nem pedig egyetlened.

Keserű ez a gondolat, mérgező szívemnek, miodnen egyes betű saját átkom írja meg.

A pecsét mely rajta vagyon bármely órában kinyitható... nem áll máson mind ez, csak odadom kezedbe, hogy tiéd legyen végakarato... de tudom te még játszani vágyol.

Minden éjjel utazást teszek egy ismeretlen, színes földön.

Furcsa kúrta kövek és fák hajolnak az útra, mivel a kő a fára nőve himbálódzik mint egy inda.

Ingó ringó kicsiny hintó kopog a lombok alatt, elejét törpe mérető piciny lovak repkedve húznak.

Hangos harangok hívják haza, itt az idő induljunk vissza.

Völgyek és hölgyek másznak tova, csipkés fedőt látok rajta.

Rózsás káró ugrik elő, teázáshoz invitál meg ő.

Őzek őrzik a helyet nekünk, némely patakon át is kelünk velük.

Végül közel érünk, én közben haza térek.

Érzem helyét a térnek, de majd újra Csodaországba lépek.

Ezt a kis szösszenetet a mai nap hoztam össze unalmamban. Szerintem min denki jól ismeri csodaországot és van egy saját képe róla. Nekem elég groteszk, hol pedig színes mesevilág. Mindig más és más, bár a fogalmazásom kellően homályos és összefüggéstelen, ahogy mindig. nem tudom, nekem valahogy ez esik jól, és ez a lényeg. Aki meg érti a soraim, az érteni fog engem is cselekvéseimben, akár csak személyiségem.

De most térjünk inkább a tárgyra.... Az érdekes változás melyet elképzeltem, nem úgy alakult, s a szemem még mindig elkerekedve pislog, ha a gondolati kerekem elindul. Végig gondolok mindent és látom, tényleg képes mindenki változásra. Örülök ennek, hisz így mindenkinek van bőven lehetősége a boldogságra, s csak önmagán műlik miként cselekszik.

Még így is kicsit elesettnek érzem magam és másokra támaszkodom, mindig másoknak kell kihúzniuk az éppen adott helyzet gondjaiból, hisz egymagam még mindig képtelen vagyok megoldani. Jól esik, hogy törődnek velem és van kire számítsak, de ugyan akkor rossz is, hisz nem akarom őket kihasználni, sem pedig még több gondot okozni, hisz van nekik is elég, főképp ha rinyálok. Köszönettel tartozom nektek!

Suli elkezdődött, a hangulat a régi, belegondoltunk milyen kevés idő áll elöttünk. Hajókirándulásra fogunk menni, lassan végre a várva várt bulit is megejtjük, barátnémnak is lett egy kedves párja és midnen jól alakúl. Bár megint úgy érzem a világ ellenem szövetkezik, mégis úgy érzem nem hagyhatom magam a földet nyalni. EZ már nem az az idő, amikor csak úgy feküdhetek a földön... Most már meg kell tudnom állni, hisz életem fontos szakaszához értem.

Órai odafigyelésemmel gondom van, de csak ott ami nem érettségi tárgy. Mindig rajzolok vagy mást csinálok. Leckém megírom, olvasok és tanulok, ilyen sem sűrűn volt, de hát ez az évem erről szól.

Testvérem is lassan haza költözik, szallagavatózom is; mely számomra most igen problémás.

Sokan nem értik a dolgot, miért fontos nekem egy nyamvadt keringő: Fűzős menyasszonyi gyönyörű ruhát viselhetek egy tánc erejéig, megtanulhatok táncolni és természetesen be is mutathatom. Ilyen alkalmam több nem lesz, tekintve menyasszony, nem hinném hogy az életben leszek.

Igen még mindig pesszimista vagyok ilyen téren, elvégre nincs olyan ember aki engem elviseljen. Ha még is akadna, tuti megrettennék, a sok darctól és félnék azt átélni amit régen. Nem szeretnék újra szerelmes lenni. Jó érzés, maga ez a dolog hiányzik, de belegondolok a csalódásaimba és a következményeire, így a kedvem is elmegy.

Rajzok készülnek, s egyre jobbak, most színezek is de nem tónusosan. Succubusom szép lett, igaz ebbe Norbi is besegíttt öltözék ötleteivel. Jó látni hogy egy kis mosolyt tudok ezzel csalni mások arcára.

Rajzoltam továbbá ma egy bohóc lányt, ki Harlye Queen névre hallgat. Ismerős név tudom, de inkább maradjunk a Marvel alapoknál. Igen egy kedves mosolygó bácsi társa, így már érthető miért erre a névre halgat az új bohóc lánykám. Ő valójában Dark Clown női változata, kicsit módosított érzésekkel és tudatta. Ő nem szeretne jégbörtönbe élni, mások az elképzelései, máshogy él, de az alapgondolatok valahol hasonlóak, csak másképp értelmezendők. A rajzon nem mosolyog, de tudni kel lróla, hogy ő is folyton mosolyog még a leglehetetlenebb és elg rosszabb helyzetekben is.

Remélhetőleg, hamarosan ezek a képek is hamarosan felkerülnek netre, hsz a nyári rajzaim melyek elkészültek, színtén felkerültek.

Zárom most hisztisen soraim, hogy kialudhassam végre magam, remélve a holnapom úgykezdődik mint régen....

S én még is az árral szembe fogok úszni, nem érdekel hogy lehetetlen! /Harlye Queen/

Új változásokathoz számomra az ősz szele, hisz ideje lezárni jó pár dolgot, mely a múltat jelenné tette. Nem akarok többé hátra nézni, csak haladni előre egyenesen célom felé!

Nyaram unalmasnak mondhatón tellt, párkapcsolatra sem leltem, ám közelebb kerültem osztályban lévő barátaimhoz. Számomra igen jólesik, mert utolsó évünk lesz, nagyon meg kedveltem őket és hiányozni fognak. Bulik nyárvégére keveredtek, de a pénz hiány sajnos túl nagy úr számomra. Voltak jó és rossz összeröffenések, s még is a legtöbbet élveztem.

Az idei nyár nem csak az esti hűvösségtől voltak jegesek, hanem a köröttem uralkodó légkörtől is. Sokszor voltam bunkó és tapló, mert valójában magam sem tudom épp mit akarok. Estére mindig depis, nyomott, szeretethiányos és nyüfis hangulatba kerülök, esetleg még a patkányom is megitatom. Hálistennek, rájöttem ezt tényleg az álmosság teszi és másnapra ha kialszom magam, semmi sem lesz belőle. Jól esik ez a körforgás, mindig van időm filozófálégatni, gondolkodni, ábrándozni, picit leereszteni és másnap vidáman kezdeni a napot.

A gyógyszereim által okozott testsúlynövekedést is ügyesen leadtam az utóbbi időbe, hiszen elég sok gyümölcsöt és zöldséget eszem. Miért fontos? A betegségem miatt! Ezek az ételek számomra veszélyesek, tekintve magas sav termelők, de még semmi komolyabb nem történt, ha picit ki is akadt hosszabb időre a gyomrom, akkor leálltam, vagy vissza vettem és normálisan ettem. Valahogy bejön a mostani étrendem, csak ezt majd suli mellett nehéz lesz tartani, főképp hogy végzős év elé nézek.

Nem várom, mivel egész nap ez lesz a téma: Szallagavató, Érettségi!

Rajzoltam is sokat, de nem eleget, úgy érzem többet kellett volna kihoznom magamból, s egy elég rossz nyarat zárok, sajnos elég rossz módon. Azt gondoltam jól tábláztam be a nyaram végét, de rá jöttem csak az eleje tűnik jónak, a vége már kevésbé, mert ugyancsak nekem lett igazam...Sajnos...

Holnap lesz az utolsó napom, nem fogom kihasználni eléggé... Érdekes lesz a napom kezdete mindenképpen akár hogy is alakul. hogy tovább mi lesz? Hugim és bratyóm is felajánlodta egy belvárosi sétához a társaságuk, mivel arrafelé császkálnak. Bratyóm megint szerezne nekem gyógyszert... Igen megint rá támaszkodom és megint ő húz ki, de még meg sem tudom neki igazán köszönni, amivel meg megtehetném, hááááát... ahhoz nem fűlik az én fogacskám, és szerintem az övésem valójában. Igazi testvér kapcsolat a mién, legalább is én úgy tekintek rá mindig mint egy bátyus. van egy féltesóm, de soha nem találkoztunk, így igazán soha nem tudtam megérteni a bátyó-hugi kapcsolatot. persze van más fogadott bratyóm is...  De ez a bratyókám sok szarból húzott már ki és tudom, ha gáz lenne, rácsörögnék telón, ő idegrohamában a segítségemre sietne. Meg bízik ő is bennem, mesél és ez jól esik.

Másik bratyóm kicsit messzebb lakik és vele másabb a kapcsolatom. ő is jólelkű, de neki anyagivonzatok miatt nem úgy sikerül a segítés mint ahogy ő valóűjában szeretné, de ő is rengeteget segített nekem. Sajnos az ő kedvességét sem tudom úgy viszonozni ahogy szeretné, sőt meg is bántottam egy gondolatmenetemmel... Még is jogosnak érzem és kiállok mellette.

Öcsim is ideutazott Pécsről pestre a con miatt és vasárnapra vett nekem jegyet. örültem hofgy végre láthattam, nagyon meghítódtam, hogy az utolsó fillérét is rám pazarolja, s sajnos mindkettenkicsit még szét is voltunk csúszva, így nem úgy sikerült vele dumcsiznom, mint ahogy szerettem volna. Ám nagy köszönettel tartozom neki, mert lélek felemelő volt. Másfél éve még nem ez volt a szint, sokkal magasabb lett,s mókás is, hogy aki önmagának öltözik azt is 200an lefotózzák. Sajnos még egy képet sem találtam, de remélem fogok ;)

Még mindig szeretem a fogadott családom, de ritkán találkozunk, köszönhetően a pénztelenségnek és az időhiánynak.

Óhh és az új szerelmem: Lila vízipipám!

Jelenleg mentás dohánnyal működik, de nincs szenem, s a cseris a kedvencem, de ez a második. 250grammos és olcsón is szereztem ^^

Animeconra jövő nyáron megyek csak és addigra teljesen fehér lesz a hajam. Igen már alakul, elöl kékeslilás fehér már (samponomtól van a plussz színvarázsa). Múlthéten szőkítettem is frissen egy nagy adagot rajta és elég sikeresnek tűnik, ugye még szallagavató miatt is csináljuk a hajam, szóval +1év alatt csak össze jön.

Van 1 évem a szárnyaimhoz is, amit feketén szeretnék fehéres vagy halvány sárgás megoldással (pehely tollakkal), de lehet csak sima fehér lesz.

A lakk csizma meg van a CP-hez, de a többi lakk cucc még nincs, és azt saját kézzel kéne... talán addigra megjavul a varrógép, hisz öcsi is itthon lesz már és én is dolgozom majd elméletileg, így lesz miből megcsináltatni és anyagot is szereznem a ruhámhoz.

Miért fontos mind ez? 3 koncepcióm van 1 darab karakterhez. Tudom tudom megint mit csinálok, Lina Inverse nekem való kari... Én most Rosiellé fogok válni Angel Sanctuaryból. Nem az Ova Anime verziós, hanem a manga verzióssá. Mivel elég nőies karakter, ezért gondoltam rá. Alexiel olyan karakter akihez a fehér haj nem jó plusz a testem sem olyan, hogy őt bátran magamra öltsem. Rosiel jó választás, hosszú hajam van, férfiasan is tudok öltözni elég megtévesztőn, fehér hajat is szeretnék és a samponomnak hála kékes fény is meg lesz oldva. A többi már csak smink és ruha. Örülnék ha tökéletesre sikerülne megcsinálnom, de ez egyik álmom marad, hogy neki öltözzek be.

Jövő NyaConon nem leszek magányos, elvégre Angyalkám egy új netenkeresztül megismert barátosom is velem tart majdan. Nagyon rendes srác, és valamiféle nővérszerű féltés lángol fel bennem felé, ez meg magyarázza, miért kapta tőlem ezt a becenevet. Természetesen a nyálam is csorgatom rá, mert nagyon helyes fiúka, de inkább nagyon jó baráti viszonyt szeretnék tőle, mint párkapcsolatot. Persze vannak közös témáink, meg sok jó dolog amiben egyezünk, meg nagyon szeretek vele társalogni, megnyugtat a személye, inteligens is és segít nekem sokszor mikor meghallgatja a hüyleségeim. nagyratörő álmai vannak neki is, kicsit féltem is emiatt, de amiben tudok segítek neki, elvégre ő már túlságosan is álomcsapdákba kerül, annyit fantáziál... Én pedig lennék a reálisabb személy és megpróbálom kicsit a földre húzni. Nem rosszat szeretnék ezzel, hanem hogy lássa át azt is hogyan tudja elérni a célját, mennyit kell küzdenie. És kívánok neki sok sikert az életben. Elméletileg vele is hamarosan találkozom, legkésöbb őszi szünetben. Mindenképp érdekes és jó találkozás lesz, élőben is megismerni. Szerintem ugyanolyan nyugidtá tudja tenni a hangulatom, ahogy neten kleresztül. Jahj és a vicc, hogy picit idősebb nálam, még is én érzem magam nővérnek :P

Még mindig rossz szokásom mindenkire valami becenevet aggatnom, de így ha egymásnak mesélek róluk, könnyebben beazonosítják, hogy épp kiről beszéltem, hisz nagy körökben mozgok és a névrokonokonság bőven megeshet, sőt mindenkinek valami hozzá találót adok, így még egyszerűbb azonosítani.

Most viszont nyugovóra térek így DDR zene mellett, mert hosszú hetem volt, és még hosszabb hét vár rám. Talán többet nézek errefelé... Mindig megfeledkezem, hogy nekem ilyenem is van :P

Hát üdv ismét!

Rég nem pötyögtem ide... Ennek legnagyobb oka:  A LUSTASÁG =^.^=

Vége lett a sulinak, sikeresen zártam le ezt az évet, kivételesen, túl estem még egy párkapcsolaton és sok galibába kerültem, mint mindig.

Animeztem, bőgtem rajtuk, jópofa volt és felírtam az egyik kedvencek listájára a: Bakura ga Ita című animet. Most lestem bele a White albumba. Ezek mind ilyen érzelmes lányoknak való cuccok, szóval nem fiúknak valók :P

Áhh és majd kifelejtettem, amin sírtam a röhögéstől: Green Green. Tipikus nyári kedvcsináló anime. Ezt hímeknek és perverz csajoknak kötelező megnézni. Openingben is mindenki pucér és úgy kezdik felöltöztetni őket. A történetben van egy legendás érzelmi szál is, de annélkül csak jobb. Futaba.chan volt a kedvenc kari és a másik deszkácska, aki a kishugi jelölt. A ráadás rész, meg írtó beteg lett XD

Hááát... jó pár talin is túl vagyok, Ragnarokozom is: Hun és Speed (Inelayla és Rosiel neveken egyenlőre)

Ott is csináltam talit, de az nem lett nagyszám sajna, de jófejek ott is. Volt 1 csaj, akinek beolvastam volna, de majd lesz rá sztem máskor is alkalmam.

Mostanság pár számot hallgatok:

Miyavi - Itoshihito (enyhén beteg a klipp, mint valami elmebeteg :D )

Alvin - Pont olyan mint én

Alvin - Elbaszott szerelem

Bokura ga ita ost-ok

Nana ost-ok (a film is :P)

Az emberek jönnek mennek az életemben.

Én lettem a Sárkányklán új vezetője, de be jött a TK 2 és lassan fejlődöm, túlságosan is, ezért nemtom mikor szedem vissza oda is magam. Szeretnék reformokat és, hoyg a régi klán visszatérjen. Hiányoznakl, hiába volt balhé, csak összetartottunk.

Hugi elvitt lézerharcolni, ami nekem nagy élmény volt és minimum 3 napig combi izomlázam volt. Vicces kaland és még egy ksi feszültség levezetés is meg volt.

Az RDE tali is meg lett tartva, ami számomra vegyes érzelmekkel zárult. Konfliktusok, régmúlt tisztázása, sajátmagam összeomlása és bőgése. Hiperaktivitás, 3napi nemalvás... és balhézás meg besértődés.

végül a pocim is meg addta magát, szal második nap nem tudokkimozdulni itthonról.

Most animezek, kajcsizom meg gondolkodom, kicsit kusza lett minden újra, de megvagyok, jólvagyok és boldog.

Lezárult az évenkénti 2hetes gyászhetem, ami a múltam felidézése, kellemes nosztalgikusképek a párkapcsolataimból. Sajnos ilyenkor eléggé magam alá si tudok kerülni, de hál istennek, már túl vagyok rajta ^^

jah és rengeteget rajzolok, szal szegéyn Norbi ki fog borulni. Megpróbálunk jövőhéten Diánál koccanni egy kisebb ivászattal. Majd akkro sírva fakad :P

Nézem folyamatosan az esküvői ruhákat... De neeem, nem akarok férjhez menni, csupán csak az idei évben lesz a szallag avatóm és van 1 elképzelésem... de hát olyan sajnos sehol nincs. Ám találtam már pár jópofa képet, csak tudjam, hogy áll nekem.

A gyóccerem elég gázosan hat, szétvágta az egész szervezetem, teljesen KO vagyok tőle... Naon rossz és még iszonyatosan meg is híztam. pedig úgy örültem, hogy 54 kilőó lettem a tavalyi 60hoz képest. Sztem megint 60 lettem -.-'

Öltözködésileg pedig, állandóan anyum "örömére" fehér shortban, necc harisnyában és valamilyen trikóban flangálok.

Jah meg neonzöldben és ilyesmiben.. nem furcsa?

Sztem nem :D 5 éve megvan a neonzűd nacim, akkor mér' lenne furi? Csak annak, aki a depis oldalam látta. Bleee. Hát most lássatok csodát.

éÉÉÉÉS a legnagyobb dolog: elől már szépen kiszőkültem, pontosabban fehéredtem, de annyira, hogy lézerharcon a neon is megvilágította a hajam :D Szóval szépen haladok, de még sztem lesz vagy 1 év.. vagy a szallagavató :P

Alúl már kb az eredeti vöri hajam van, de az nem akar leszívódni, gondolom azért a maradék régi festék is vaélahogy beleivódott és annyira védi, hogy nem bírja a festék :S De kitartok és óvatosan csinálom, nehogy tönkretegyem megint a hajacskám... ha már derékig ér és meg tudtam állni, hogy ne vágassam le vállig érőre :P

Nah remélem nem leszek lusta, és nemsokára megint pötyögök ide, bár a kutyát sem érdekli mi van itt, mert... há mert és kész :D

Már a cím takarja a lényeget........

Miért is? hát kezdjük azzal, hogy tegnap végre kedves, atyám felhívott hogy Random sörözés nála, azonnal pattanjak. Csütörtök este 7kor már nemtudok menni, hisz másnap 5:30kor kelek, nem megoldható, főképp a világvégére kimenni nem. Megsértődött és többé nem hív. Remélem csak viccel, inkáűbb ajánlom neki, mert ellopom a függönyét, tudom hol lakik. ^^

Critical Mass hétvégén lesz és azt megint csak buktam, ahogy Kildarral és PGékkel a szerepjátékos fakardos vagymittómén milyen bulit, kicsit későn szóltak.

Ma a ZP nyitóról csúsztam le és az ANime conon való tanakodásommal is eredményre jutottam. Nem is tudnék menni, hiszen ma rajzon meg kaptuk a művészfesztes időrendet, mi ka progik... elég zsúfoltan vannak és 1-2 hónapom totálisan felforgatta. Pont 16.án is lesz egy ilyen egésznapos .... És a legszebb a 8.ai, hiszen érettségi miatt, délután megyünk suliba éééééés, nekem 15órától árulni kéne, művészeti vásáron. Majd ellopok egy Időgépet, pl Zrokkyét :D

Vasárnap még Bikini koncert is lesz ZPben. Hát mit ne mondjak, eléggé szomorkodom, amiért minden jó progitról le maradok.

Ám nyáron Conra megyek, úgyis lesz meló, így pízem is, most pedig a fülembe +3 lukat lövetek, nacit és fürdőruhafelsőt veszek, majd az edzések miatt is ^^ Jó érzés felkelni mostanság, bár kicsit fáradt vagyok, mert túlpörgöm mindig magam, lefekvés időre. Néha mrá a gyógyszerem is elfeledem bevenni, ami nem túl szerencsés dolog.

Mindent egybefoglalva, el kell döntenem mit csinálok, a művészet fontosabb, vagy a fiatalságomban lévő szabadságom, bulihegyekkel. Nem kérdéses, a művészet az akkor is fontosabb, ha meg kel lerőszakolnom magam. Anime contól kezdve, minden lesz még 100x, de művész fesztre jövőre majd nem tudok menni, semmiképp, hisz érettségi lesz akkor már nekem.

Amint jól látható a terveim még alakulgatnak ezerrel, a jókedvem még mindig tartom, kicsit bosszankodom hogy meg lettem kavarva és zsúfolt lett a programtervem, de meg fogom oldani, ha a szünetben egy egész hetes piálást megtudtam, akkor ezt is ^^ Elvégre nicns lehetetlen, én meg amúgy is makacs és kitartó dög vagyok.

Zenében, ma elég változatos voltam, Retro, Anime, Audition éls minden amit akarok, jó kedvem van tőle, bár az osztályom nem értékelte a tretro zenét. Mint minden trendi gyerek tudja, csak a Retroban vett, nem retro cuccok és a Retrosan kinéző nem Retroban vett cuccok a trendik, a zene már gas! Kit érdekelnek? :D Nekem akkor is tetszik, és tetszeni is fog és ugyanúgy egész nap énekeltem, pörögtem.... Sőt bioszon is laza voltam, magasról tettem a dogára, elfeküdtem, beszélgettem, a tanár is lazább volt, tesin is belehúztam futásilag, +2kört rávertem a népre, és a gyakorlat is jobban ment, bár így is csak 2esre tudtam magam felhúzni. Nah nem baj, majd most jönnek a q/ek, szóval hajrá nekem, jót fog tenni az edzés. ^^

Most már kezdek fáradozni, nem sok ember van msnen, meg ásítozás is meg van, az agyam meg alap állapotra állt, lassan leál la pörgéssel, hálistennek, már sikerülget kontrolálni ezt is. Holnap még nemtudom mihez kezdem, valszeg végre kitakarítok. Meg megígértem hogy végigviszem a TT-t és Auditionozunk Norbival kicsit, majd úgyis PSP-n hozza nekem és a Tennist is.

Jah erről jut eszembe, suliba van net már az A épület 2ben is :d Behalás, majd netezünk a suliból is remélhetőleg >.<

Huhhúúú.. kezdjük is az elején amivel tegnap elmaradtam....

Bementem vizsgázni, nyugodt voltam, a többiek már sírtak annyira idegesek voltak, a fiúk meg halál lazán elpoénkodtak, mivel ott tanulták a tételeket és körülbelül 2 ember tanult csak a szünetben. A többiek hasonló dolgokat csináltak mint én ^^

Névsorban mentünk, az első csaj sírva jött ki, de nem bukott meg senki, volt még egy másik lányzó aki azóta sem volt suliba, szóval majd ő is levizsgázhat. A tételem a Housing volt, elkezdtem belőle mondani a rizsázásokat, volt egy pont amit nem értettem, aztán megint sikerült visszazökkennem és még meg is nevetettettem a tanárokat. Kérdezték miért nem kedvelem pestet: Mert az emberek furcsán néznek, gonoszan és az az érzésem, hogy meg akarnak ölni.

Nevettek és összenéztek, hozzá tettem ez így igaz. De tényleg, néha az emberek úgy tudnak nézni egymásra, mint a véres rongyra. A párbeszédbe felsültem, Ausztráliába kellett volna foglalni a tancsinak jegyet és én lettem volna az aszisztens aki segít. Nem jött össze, de itt is megmosolyogtak, mikor megkérdezte mennyi idő alatt ér oda. 5 óra! Nem 15? Nem 5! Akkor is úgy van ahogy én moindom nem? :D Az én repcsimre száll fel, szóval ha velem akar utazni akkor az 5 óra és punktum.

3as lett így a vizsgám és a fiúknak megint mákjuk volt, olyan potya dolgokat húztak ki amiket mindenki szeretett volna. Ez van, de stabil 3as vagyok így is úgy is, ez azt jelenti nincs mitől félnem, javultam angolból, a mai kiosztott dogák is azt mutatják, mikor tele voltak kettesekkel, nekem meg az is 3as lett. Néztek is nagyot.

Tényleg nem parázom és mosolygok, azt teszem ami jól esik és meg kapom amit akarok, ez a közepes úgy kellett nekem, nem is vártam többet, nem vagyok beteg sem így és még másokat is megnevettetek.

Amint véget ért a vizsga hazajöttem, átöltöztem anyukámmal elmentem a postára, aztán keresztszüleimhez. Nah hát ott 11től 22óráig ittunk egyhuzamban és trécseltünk, és mivel ittam ezért ettem is, szóval elégsokmindent ettem tegnap. Az italok meg: Sör, rum, házi szilva pálinka. Még ma reggel is be voltam még csiccsentve, mert forgott minden, nem tudtam lábraállni és még a buszmegállóban is mosolyogtam meg mozgott minden. Matek órán is olyan érzésem volt, mintha nem ment volna ki teljesen, bár lehet csak fáradt vagyok már, vagy kezdem megszokni és ez lesz a normális, de azon röhögnék is nagyokat.

Megtudtam tegnap keresztapumtól, hogy 12-13ezerért már tudok szerezni bicajt. Kiderült az is hogy mikor veszprémben buliztam, ők állították ott a sátrakat és a barátnőmék koleszében dekkoltak. Ha idén is mennek, én is megyek velük ^^

Hétvégén Critical mess megint, de nincs bicaj így ebbe nem vághatok bele, pedig szerettem volna, hisz az eltervezett dolgok akkor is úgy lesznek, ahogy én akarom. Anime conra is meg lett a pénz, de most sajnálom már rá... 3ezer 2 napra és én meg csóró vagyok, egy nap 1700, szóval ebből 1 nap lesz, szombat, vasárnap úgy sincs sok minden, akkor érné meg ha sok pénzem lenne, mert sok minden olcsóbb akkor. Helyette megveszem a rövidnadrágot vagy a fürdőruhát amit kinéztem, esetleg a fülemet lövetem ki végre +3lyukért. Nem tudoim még, jó lenne kitalálnom.

A mai napnak még nincs vége, igazábol a tegnap volt fontos, és zeneileg ma... Suliban retro és úton is, esetleg egy kis Audition; itthon pedig Keleti zenélés, illik a tájhoz és a hangulatomhoz is egyaránt, mennék mindenfelé, természetbe, túrázgatni....

Egy újabb nap végéhez közeledünk, bár tény éjjeli bagoly vagyok... A vizsga időpontját is meg tudtam, azt is hová kell majd mennem, a tételeim megvannak, tudok róla beszélni, a párbeszédekhez is meglettek a példák és nem félek az egésztől. Lehet bukás lesz, de egy 2est csak össze tudok hozni, szégyen lenne ha nem. Tény jólenne ha 3as 4es lenne, de ez most nem cél. A kicsivel szeretném beérni. Első vizsgám amitől még mindig nem félek, nem kezdtem el parázni sem hisztizni, csak egy nagyon kevés feszültség van bennem, de még mindig kevés ahhoz, hogy kizökkentsen jókedélyemből.

2. napja nem alkoholizálok, furcsa de meg kell szokni most, nem baj, így is el vagyok, ma a telefonommal szórakoztam, 3-4 órán keresztül töltögettem fel telóról telóra és aztán gépre. Hosszú folyamat volt, de pár évvel ezelötti képeket is végre lesegethetek, akár csak az utazásaim során készült tájképeket. Ami vicces volt, hogy az utolsó nagy koktélozásomtól kezdve, a fekete hajam, piros hajam, székés mindenféle séróval és külsővel meg találtam magam, még vékonyan is. Jót mosolyogtam rajta. Szerintem egész érdekes és jobban látni a kroszakaim, meg a változásokat. Talán fel teszek párat amit úgyérzek jól megmosolyogtatják az embereket, vagy szép színösszeállítás van. A tájképek közül biztos lesz hamarosan néhány, de ne feledjétek, teló minőség, ne várjato ksokat, s még így is rengeteg van.

Meg kaptam a találkozós képeket, a sajátjaim is körbeküldözgettem, és még vadászok pár embert akinek úgyérzem kell néhány kép, de van ami csak nekem marad meg és senki más nem láthatja, mint a Múlt-ra keresztelt képem. Van vicces is ami mostani, bőven akad, még a szüleim is mosolyognak, hisz a SÜNözés már átragadt rájuk is. ^^

Folyamatosan 1 zeneszámot hallgatok még mindig, közben élvezem és nosztalgiázom.

Szüleimmel beszéltem a bicikli gondomról, s lehet majd lesz megoldás, ha más nem kölcsönbe fogok kapni, mivel nagyon szeretnék túrázgatni, biztos kifulladnék, de jól esne, hisz a hétvégi kis túrázgatás is nagyon jólesett. A lényeg a táj és a társaság, ha még zenét is kapok fél füllel, akkor már tökéletes minden.

Nem árt a határaim kicsit túl feszíteni szép lassan óvatosan, az tény ma már minimálisan de a szokottnál kicsivel többet ettem. 1 joghurt és 20szem kis apró falatos süs süti. Már a szüleim is megjegyezték hogy napok óta nem eszem, de ismernek tudják jól ez a tavasz hatása rám, nem aggódnak, bár piszkálnak hogy ebből és abból nem ettem, jólenne azért, mert egyszer ráfázok a gyomrommal. Beszélgettünk a hétvégi kis összeröffenésről is, nevelőapukámmal sokat nevettünk rajta, elvégre az éjszakai sünözést és a hegyről lefelé sün kergetést neki előadtam. A kinézetemen még mindig kicsit meg vannak lepődve, főképp anyukám, de ezt jobban elfogadja, sőt örül neki, csak hát ugye ami normális az tőlem nem megszokott, szóval felém nem normális. Bonyolult ugye? ^^

Jó lesz ez a sok tervezgetés, közben lehet lesz plakáttervezési munkám, megint csak nevelőapumnak köszönhetően és az számomra egy szórakoztató feladat lesz, sőt még jól is fizet. Akarhatnék ennél többet? ^^ Remélem minden sikerül, ez is, a vizsgám is és talán a magánéletem is napféynesebb lesz akár csak a kedvem. A melancholikus érzésem nem összekötendő szomorúsággal, olyan kis pihent lágy érzésekkel lehetne megfogalmazni, még mindig mosolygási rohamom van, nem vagyok szomorú, jó ábrándozni, nézegetni a múltbéli képeket, felidézni minden egyes korszakot, párkapcsolatot, találkozásokat, utazásaimat az országban és rájövök nagyon rég történt mind ez, pedig olyan mintha maximum egy év lenne.

Nah most akkor kicsit pihizzünk tovább, hétvégére meg újra pörögjünk be szépen, csak még nemtudom kit cibálok el természet túrázni.